Csak én gondolom így, vagy bohócokat nem szabadna horrorfilmekben szerepeltetni?

„Mi a baj, kölyök, nem szereted a bohócokat?” – vicsorog Sid Haig Spaulding kapitánya, miközben egy gyereket terrorizál Rob Zombie The Devil’s Rejects című grindhouse-folytatásában. „Hát nem vagyunk kibaszottul viccesek?” Ez az agresszív, próbálkozó energia jellemzi a modern horrorbohócot, és ez az a kút, amelyhez Zombie visszatér a 31-ben, amelyben egy csapat karneváli munkást elrabolnak és brutálisan megkínoznak a szadista Doom-Head (Richard Brake) által vezetett gyilkos bohócok. De semmi vicces nincs ezekben a zsírfestékes kísértetekben.

Dettó Joaquin Phoenix a Jokerben, Bill SkarsgÅrd Pennywise-ja az IT-ben, és a Rémisztő Art a bohóc. A horrorbohóc vonzereje hagyományosan a barátságos tekintet és az azt általában követő brutalitás közötti távolságban rejlik. Mostanában azonban nincs kontraszt.

A horrorbohóc, amely valaha egy színes mellékszereplő személyiség borzongató felforgatása volt, mára lusta ijesztgetési taktikává vált. Fel kell fokozni a horrort? Akkor jöjjenek a bohócok: a kebabos áldozataira kéjelgő Art, a csatornából vigyorgó Pennywise, és nemrég a Twisted Metal Sweet Tooth-ja. Nincs semmi felforgatás, csak egy amúgy is hátborzongató fickó nyíltan rémisztő sminkben.

Mindez messze áll a Killer Klowns from Outer Space bolondjaitól, vagy Cesar Romero szörfös Jokerétől. Ross Noble jól alakította a gyilkos bohócot a Stitches-ben – ahogy Reece Shearsmith is a Psychoville-ben. De mindkét esetben a kifejezett groteszkségük egyfajta kommentár volt arra, hogy a filmbohóc milyen messzire süllyedt, és manapság már inkább a szörnyű törvényszegésekkel, mint a trópus alapjául szolgáló tragikomikus cirkuszi attrakcióval társítják.

A 2017-es Ez című film bemutatását követően a Clowns International képviselői az éterben tiltakoztak az ellen, hogy a film rossz hírét keltette a közösségnek. Ez „egy olcsó hollywoodi film”, amelynek „semmi köze a bohócokhoz” – mondta Rob Bowker szóvivő az ITV This Morning című műsorában. A horror bohóc a túlzásba vitt reklámozás miatt felhígult, és körülbelül olyan edgelord, mint egy Insane Clown Posse lemez (ha már a rossz rapekről beszélünk…), a horror bohóc mára annyira mindennapossá vált, hogy minden értelmét elvesztette.

Küldjétek be a bohócokat? Itt az ideje a moratóriumnak. Vagy csak én vagyok ilyen?

  • Csak én gondolom így, vagy ez a legjobb korszaka az animációnak?
  • Csak én gondolom így, vagy a szuperhősöknek kevésbé kellene buffnak lenniük?
  • Csak én gondolom így, vagy túl sok filmből készül musical?
Olvassa el  Robert Rodriguez hipnotikus rendező beszéli az évtizedes thrillerét
Frenk Rodriguez
Frenk Rodriguez
Helló, a nevem Frenk Rodriguez. Tapasztalt író vagyok, aki képes világosan és hatékonyan kommunikálni az írásaimon keresztül. Jól ismerem a játékipart, és naprakész vagyok a legújabb trendekkel és technológiákkal kapcsolatban. Részletorientált vagyok, és képes vagyok a játékok pontos elemzésére és értékelésére, valamint objektivitással és tisztességgel közelítem meg a munkámat. Kreatív és innovatív szemléletet is viszek az írásaimba és az elemzéseimbe, ami segít abban, hogy az útmutatók és az értékelések érdekesek és érdekesek legyenek az olvasók számára. Összességében ezek a tulajdonságok lehetővé tették, hogy megbízható és megbízható információforrássá váljak a játékiparban.