Már nem tudom megszámolni, hányszor olvastam a Hobbitot. Gyerekként a cselekményéért éltem – a koboldokért, sárkányokért és élet-halál rejtvényjátékokért -, de minden egyes újraolvasással egyre jobban beleszerettem a hobbitokról szóló első fejezetbe. Középfölde leglustább naplopói, a hobbitok csak azért élnek, hogy berendezzék meghitt, beásott házaikat, bőségesen egyenek, és élvezzék a Megye gyönyörű tájait. Gyakran fantáziálok arról, hogy ott élek, és ha lehetőségem lenne a Megyébe költözni, már azelőtt pipafüvet szívnék a Zsákvégben, hogy azt mondhatnád, hogy „második reggeli”.
Addig is, hasonló gondtalan fantáziákat éltem ki a Stardew Valley-ben és az Animal Crossingban, de egy saját hobbit-lyukban élni a végső fantázia maradt. Mindezt azért mondom, mert elméletileg a Tales of the Shire, a Megye Bywater nevű falujában játszódó életszimulátornak pont az én világomban kellene játszódnia. De miután játszottam vele néhány órát, langyos maradtam.
Egy váratlan parti
(Kép hitel: Private Division)Mikor kerül bemutatásra a Tales of the Hobbit?
(Kép kreditpont: Private Division)
A Tales of the Hobbit Középfölde harmadik korszakában játszódik – nézd meg, hol illeszkedik a Gyűrűk Ura idővonalába.
Anti-kalandunk egy hobbit megteremtésével kezdődik, akit éppen Gandalf ébresztett fel, miután elaludt Bree és Bywater között. Alaposan szórakoztat a gyufa-kettős elnevezési rendszer – Bungo Underhill, hogy vagy? -, de kevésbé vagyok lenyűgözve a karakter testreszabási kísérletemtől, aminek eredményeképpen szegény Bungo úgy néz ki, mint egy furcsán szögletes Miss Piggy. Szerencsére innen már csak felfelé vezet az út, hiszen miután Bungo örökölt egy otthont Bywaterben, egy teljesen új élet vár rá.
Itt sok ígéret van. Bungo új otthona elhanyagolt és lepusztult, és bármennyire is mohásnak tűnik most, már most el tudom képzelni, milyen jó érzés lesz rendet rakni, és kialakítani a saját kényelmes zugát a Megyében. A legfontosabb, hogy van egy nagy, csontsovány éléskamra, amit már a gondolattól is elszédülök, hogy újra feltöltsem. Valójában az első dolgom az lesz, hogy átkutatom a polcokat, hogy főzzek egy ételt a helyi hobbitnak, Orlo Proudfootnak, aki úgy tűnik, a halál küszöbén áll, mert kihagyta az utolsó étkezését.
Már nem tudom megszámolni, hányszor olvastam a Hobbitot. Gyerekként a cselekményéért éltem – a koboldokért, sárkányokért és élet-halál rejtvényjátékokért -, de minden egyes újraolvasással egyre jobban beleszerettem a hobbitokról szóló első fejezetbe. Középfölde leglustább naplopói, a hobbitok csak azért élnek, hogy berendezzék meghitt, beásott házaikat, bőségesen egyenek, és élvezzék a Megye gyönyörű tájait. Gyakran fantáziálok arról, hogy ott élek, és ha lehetőségem lenne a Megyébe költözni, már azelőtt pipafüvet szívnék a Zsákvégben, hogy azt mondhatnád, hogy „második reggeli”.
Addig is, hasonló gondtalan fantáziákat éltem ki a Stardew Valley-ben és az Animal Crossingban, de egy saját hobbit-lyukban élni a végső fantázia maradt. Mindezt azért mondom, mert elméletileg a Tales of the Shire, a Megye Bywater nevű falujában játszódó életszimulátornak pont az én világomban kellene játszódnia. De miután játszottam vele néhány órát, langyos maradtam.
Egy váratlan parti
(Kép hitel: Private Division)Mikor kerül bemutatásra a Tales of the Hobbit?
(Kép kreditpont: Private Division)
A Tales of the Hobbit Középfölde harmadik korszakában játszódik – nézd meg, hol illeszkedik a Gyűrűk Ura idővonalába.
Anti-kalandunk egy hobbit megteremtésével kezdődik, akit éppen Gandalf ébresztett fel, miután elaludt Bree és Bywater között. Alaposan szórakoztat a gyufa-kettős elnevezési rendszer – Bungo Underhill, hogy vagy? -, de kevésbé vagyok lenyűgözve a karakter testreszabási kísérletemtől, aminek eredményeképpen szegény Bungo úgy néz ki, mint egy furcsán szögletes Miss Piggy. Szerencsére innen már csak felfelé vezet az út, hiszen miután Bungo örökölt egy otthont Bywaterben, egy teljesen új élet vár rá.
Itt sok ígéret van. Bungo új otthona elhanyagolt és lepusztult, és bármennyire is mohásnak tűnik most, már most el tudom képzelni, milyen jó érzés lesz rendet rakni, és kialakítani a saját kényelmes zugát a Megyében. A legfontosabb, hogy van egy nagy, csontsovány éléskamra, amit már a gondolattól is elszédülök, hogy újra feltöltsem. Valójában az első dolgom az lesz, hogy átkutatom a polcokat, hogy főzzek egy ételt a helyi hobbitnak, Orlo Proudfootnak, aki úgy tűnik, a halál küszöbén áll, mert kihagyta az utolsó étkezését.
A főzés meglepően bonyolult. Miután kiválasztottál egy receptet – amelyet Bywater lakóival való barátkozással érdemeltél ki -, minden egyes hozzávalót ízlésed szerint apríthatsz, süthetsz és fűszerezhetsz. Az, hogy például a rebarbarát milyen hosszan aprítod, meghatározza, hogy mennyire lesz darabos vagy sima a pitéhez, és kísérletezni kell, hogy minden ételhez a legjobb textúrájú kombinációt találd ki. Érdemes próbálkozni, hiszen az étel a leggyorsabb út a hobbitok szívéhez, és ha finom ételeket szolgálsz fel, gyorsabban összebarátkozol a szomszédaiddal. Úgy tűnik, a Tales of the Shire egyik mozgatórugója a jobb ételekkel tarkított, bonyolultabb vacsorapartik megrendezése – két hobbit ebédre való vendégül látására készülve azon kaptam magam, hogy az erdőben gombát gyűjtök, a Brandybuckban halászok, és a falu téri piacon száguldozom, hogy tejszínt és szalonnát vásároljak. A napi időd azonban korlátozott (ha túl sokáig maradsz fent, hazakocsikáznak À la Stardew), így a jól felszerelt éléskamra fenntartása önmagában is próbatétel.