Tagadhatatlan, hogy 2024 a JRPG-k fenomenális éve volt – és továbbra is az lesz -, és ha bármi kétség merült volna fel, a Dragon Quest 3 HD-2D Remake úgy tűnik, hogy a hab a tortán.
A Gamescom 2024-en körülbelül 30 percet tölthettem a Dragon Quest 3 HD-2D Remake-kel, és az igazat megvallva, amint elszabadultam a hatalmas nyílt világban, amely tele van feltárandó titkokkal és követendő, csábító fő küldetéssel, nehezen tudtam eldönteni, mit csináljak először. Azonban úgy indultam el, hogy beléptem a Monster Arénába – egy olyan területre, amelyet az eredeti játékhoz képest egy kicsit átalakítottak, hogy egy 3v3-as szörnycsatává váljon, ahol az új Monster Wrangler hivatással elfogott szörnyeket egyre keményebb ellenfelekkel mérheted össze a dicsőségért és a díjakért (főleg a díjakért).
Az én arénás leszámolásom gyerekjáték volt – az ellenfelei nem voltak ellenfelei az én megbízható triómnak, a Healslime-nak, a Slime-nak és a Bunicornnak – bár azt mondták, hogy számíthatsz arra, hogy ezek a csaták sokkal nagyobb kihívást jelentenek majd, minél tovább haladsz. Általánosabban szólva, észrevettem, hogy a játék három nehézségi szintje – Dracky Quest, Dragon Quest és Draconian Quest (az utóbbi csökkenti a megszerzett aranyat és EXP-t, valamint nehezebbé teszi a csatákat) látszólag bármikor felcserélhető a kalandod során, ami szuper egyszerűvé teszi a tapasztalatod finomhangolását menet közben.
Ezután a világ felfedezésére indultam, és vitathatatlanul egy kicsit túl sokáig vadásztam a hordókba rejtett titkokra – ami egyébként nagyon megérte. A látnivalók megtekintése már önmagában is öröm, és kellemes sétát tettem Romaria színes városában, megcsodálva a nagy szökőkutat és a kastélyt. A HD-2D művészeti stílus igazi csemege a szemnek, hiszen bárhová nézel, mindenhol aprólékos részletek és pixel art van, amelyek gyönyörűen kidomborodnak, megragadva azt a modern és mégis retró hangulatot, amelyet a Square Enix olyan korábbi játékokban tökéletesített, mint az Octopath Traveler.
Pixel tökéletes
(Kép hitel: Square Enix)Gamescom 2024
(Kép hitel: Sega / Atlus)
Metafora: A ReFantazio olyan, mintha a Persona és a Fire Emblem született volna, és már 1 óra után alig várom, hogy megtudjam, mi történik ezután.
Tagadhatatlan, hogy 2024 a JRPG-k fenomenális éve volt – és továbbra is az lesz -, és ha bármi kétség merült volna fel, a Dragon Quest 3 HD-2D Remake úgy tűnik, hogy a hab a tortán.
A Gamescom 2024-en körülbelül 30 percet tölthettem a Dragon Quest 3 HD-2D Remake-kel, és az igazat megvallva, amint elszabadultam a hatalmas nyílt világban, amely tele van feltárandó titkokkal és követendő, csábító fő küldetéssel, nehezen tudtam eldönteni, mit csináljak először. Azonban úgy indultam el, hogy beléptem a Monster Arénába – egy olyan területre, amelyet az eredeti játékhoz képest egy kicsit átalakítottak, hogy egy 3v3-as szörnycsatává váljon, ahol az új Monster Wrangler hivatással elfogott szörnyeket egyre keményebb ellenfelekkel mérheted össze a dicsőségért és a díjakért (főleg a díjakért).
Az én arénás leszámolásom gyerekjáték volt – az ellenfelei nem voltak ellenfelei az én megbízható triómnak, a Healslime-nak, a Slime-nak és a Bunicornnak – bár azt mondták, hogy számíthatsz arra, hogy ezek a csaták sokkal nagyobb kihívást jelentenek majd, minél tovább haladsz. Általánosabban szólva, észrevettem, hogy a játék három nehézségi szintje – Dracky Quest, Dragon Quest és Draconian Quest (az utóbbi csökkenti a megszerzett aranyat és EXP-t, valamint nehezebbé teszi a csatákat) látszólag bármikor felcserélhető a kalandod során, ami szuper egyszerűvé teszi a tapasztalatod finomhangolását menet közben.
Ezután a világ felfedezésére indultam, és vitathatatlanul egy kicsit túl sokáig vadásztam a hordókba rejtett titkokra – ami egyébként nagyon megérte. A látnivalók megtekintése már önmagában is öröm, és kellemes sétát tettem Romaria színes városában, megcsodálva a nagy szökőkutat és a kastélyt. A HD-2D művészeti stílus igazi csemege a szemnek, hiszen bárhová nézel, mindenhol aprólékos részletek és pixel art van, amelyek gyönyörűen kidomborodnak, megragadva azt a modern és mégis retró hangulatot, amelyet a Square Enix olyan korábbi játékokban tökéletesített, mint az Octopath Traveler.
Pixel tökéletes
(Kép hitel: Square Enix)Gamescom 2024
(Kép hitel: Sega / Atlus)
Metafora: A ReFantazio olyan, mintha a Persona és a Fire Emblem született volna, és már 1 óra után alig várom, hogy megtudjam, mi történik ezután.
Egy csoportos kérdezz-felelek beszélgetésen a média munkatársaival, ahol lehetőségem volt megkérdezni a játék producerét, Masaaki Hayasakát, valamint a sorozat készítőjét, Yuji Horiit a HD-2D művészeti stílus fontosságáról ebben a remake-ben, valamint a Dragon Quest 1 és 2 közelgő remake-jeiről. Hayasaka odáig megy, hogy azt mondja, hogy ez a játék potenciálisan „soha nem jött volna létre”, ha a csapat nem rendelkezik ezzel a stílussal.
„Ezek eléggé retro játékok, és egyszerűen úgy gondoltuk, hogy ez a HD-2D stílus a tökéletes stílus ahhoz, hogy grafikailag megjelenítsük őket egy remake-ben” – mondja a producer (tolmácson keresztül). „Azt hiszem, ezzel nagyjából mindenki egyetértett a cégnél. Soha nem is volt kérdés, szóval, hogy mennyire fontos ez, azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy ha nem lett volna elérhető számunkra ez a HD-2D művészeti stílus, akkor talán soha nem jött volna létre ez a remake”.”
Horii hozzátette: „És úgy gondolom, hogy a 3D helyett inkább az, hogy 2D-ben fedezhetjük fel ezt a teret, az volt az eredeti élvezeti értéke. Szóval meg akartuk tartani azt, ami az eredetit olyan különlegessé és szórakoztatóvá tette, és átvinni a modern korba, ezért is működik olyan jól ez a HD-2D stílus.”
Feliratkozás a GamesRadar+ hírlevélre
Heti összefoglalók, történetek az általad szeretett közösségekből és még sok minden más.