Nevezz bolondnak, de nem tudtam, hogy a Mafia: The Old Country trailere mit árul el, amíg a címlapja hatalmas betűkkel nem került Szicília fölé. Utólag belegondolva, a csicsás grafikának, a családról szóló baljóslatú beszédnek és az asztalokba szúrt késeknek meg kellett volna szólalnia – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy már évek óta tudjuk, hogy a Mafia 4 fejlesztés alatt áll -, de nem. Semmi. Semmi. Ne értsetek félre: lehet, hogy váratlanul ért, de a Gamescom Opening Night Live-on bejelentett mindenből ez a meglepetés volt a legnagyobb.
Mióta láttam a The Old Country leleplezését, órákat töltöttem el egy újabb Mafia 2 végigjátszással. A 2010-es játék figyelemre méltóan jól tartja magát – ez egy magával ragadó, a 40-es és 50-es években játszódó korabeli darab, amely egy pépes maffia-dráma köré épül -, és annak ellenére, hogy a játék nyílt világa a legcsekélyebb mértékben nyílt, a New York City által ihletett környezet sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ez messze elmarad a hiperpuffadt folytatástól, a Mafia 3-tól, amely közel sem tetszett annyira, mivel a nyílt világbeli bohóckodással sokat veszített a karakteréből. Valójában remélem, hogy a The Old Country minden nem a fejlesztő Hangar 13 utolsó próbálkozása a sorozatban – és az eddig hallottak alapján úgy tűnik, hogy pontosan ez lesz a cél.
A régi módszerek a legjobbak
(Kép hitel: Hangar 13)Made in Sicily
(Kép hitel: 2K Games)
A Mafia: The Old Country nem olasz szinkronhangokkal fog rendelkezni – de ez azért van, mert szicíliai nyelven játszódik.
Bár egy egyperces traileren kívül, ami valakinek a puccos szicíliai irodájában játszódik, nem sok mindenre támaszkodhatunk, a Hangar 13 elnöke, Nick Baynes azt ígérte, hogy a The Old Country visszatér „a gyökerekhez, amit a rajongók szeretnek a Mafia franchise-ban”, egy „mély lineáris narratívával”. Kevesebb szóval, ez egy lépés vissza a Mafia 3-hoz képest.
Nevezz bolondnak, de nem tudtam, hogy a Mafia: The Old Country trailere mit árul el, amíg a címlapja hatalmas betűkkel nem került Szicília fölé. Utólag belegondolva, a csicsás grafikának, a családról szóló baljóslatú beszédnek és az asztalokba szúrt késeknek meg kellett volna szólalnia – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy már évek óta tudjuk, hogy a Mafia 4 fejlesztés alatt áll -, de nem. Semmi. Semmi. Ne értsetek félre: lehet, hogy váratlanul ért, de a Gamescom Opening Night Live-on bejelentett mindenből ez a meglepetés volt a legnagyobb.
Mióta láttam a The Old Country leleplezését, órákat töltöttem el egy újabb Mafia 2 végigjátszással. A 2010-es játék figyelemre méltóan jól tartja magát – ez egy magával ragadó, a 40-es és 50-es években játszódó korabeli darab, amely egy pépes maffia-dráma köré épül -, és annak ellenére, hogy a játék nyílt világa a legcsekélyebb mértékben nyílt, a New York City által ihletett környezet sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ez messze elmarad a hiperpuffadt folytatástól, a Mafia 3-tól, amely közel sem tetszett annyira, mivel a nyílt világbeli bohóckodással sokat veszített a karakteréből. Valójában remélem, hogy a The Old Country minden nem a fejlesztő Hangar 13 utolsó próbálkozása a sorozatban – és az eddig hallottak alapján úgy tűnik, hogy pontosan ez lesz a cél.
A régi módszerek a legjobbak
(Kép hitel: Hangar 13)Made in Sicily
(Kép hitel: 2K Games)
A Mafia: The Old Country nem olasz szinkronhangokkal fog rendelkezni – de ez azért van, mert szicíliai nyelven játszódik.
Bár egy egyperces traileren kívül, ami valakinek a puccos szicíliai irodájában játszódik, nem sok mindenre támaszkodhatunk, a Hangar 13 elnöke, Nick Baynes azt ígérte, hogy a The Old Country visszatér „a gyökerekhez, amit a rajongók szeretnek a Mafia franchise-ban”, egy „mély lineáris narratívával”. Kevesebb szóval, ez egy lépés vissza a Mafia 3-hoz képest.
Ne értsen félre – voltak olyan részei a Mafia 3-nak, amelyeket imádtam. A ’60-as évekbeli környezet és New Orleans ihlette New Bordeaux városa hihetetlen volt, és imádtam a vibráló utcákon száguldozni a dübörgő izomautókkal. A soundtrack fenomenális volt, és a vietnami veterán Lincoln Clay egyszemélyes ámokfutásának története a maffia ellen egy remek csavar volt a sorozatban. De a történet végigjátszása egy rémálom volt, mert a történet egy olyan körzeti rendszerrel volt összefonódva, amely a világot gengsztervidéki szegmensekre osztotta, amelyeket a cselekmény előrehaladásához meg kellett tisztítani. A város minden egyes szakaszát ki kellett tisztítanod, ismétlődő küldetésekben elintézve a csinált embereket és bajt okozva, amíg esélyt nem kaptál arra, hogy megöld az adott terület nagyfőnökét. Ezután egy másik zónában újra kellett kezdened az egészet. És még egyet. És másikat, a végtelenségig. A töltelék túl sok volt nekem a gyomromnak – itt volt elásva egy repedező bosszúthriller, de olyan érzés volt, mintha 30 tál ízetlen zabkását ettem volna meg, hogy elérjem a desszertet.
Világos volt, hogy a Hangar 13 a Grand Theft Auto sandboxos magasságait akarta meglovagolni, egy nyitott világgal, amely jobban alkalmas a melléktevékenységek felszívására, mint az elődök, de a mennyiséget a minőséggel szembeni megközelítés kárhoztató volt. Nyolc éve játszottam utoljára a Mafia 3-mal, és bár nehezen tudnék egyetlen karaktert is megnevezni a sok megölt közül, az éjszakai klub, ahová a korábbi küldetések közül többször is elhurcoltak, akarva-akaratlanul is beleégett az agyamba.
(Kép hitel: Hanger 13)