Valamikor régen Eichenhau városának legnagyobb problémája a talaj minősége volt. Élelemben nem volt hiány – a közeli erdők hemzsegtek a bogyós gyümölcsöktől és a vadon élő állatoktól -, de a gyenge búzatermés mégis árucikké tette a kenyeret. A Manor Lords városépítő szimulátor második kampányának székhelyeként úgy gondoltam, hogy ez a probléma idővel és a termékenyebb földek felé való lassú, de folyamatos terjeszkedéssel megoldódik.
Őszintén szólva naiv voltam. Most Eichenhau csak hamu. Még ha egy vekni kenyér túl is élné a tüzet, nem maradna senki, aki lenyelhetné. Akkoriban a város tüzes pusztulása hirtelen és brutálisnak tűnt. Utólag azonban azt gyanítom, hogy már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve.
Ekeollóból kardot csináltak
(Kép hitel: Hooded Horse)Szépen növekszik.
(Kép kredit: Slavic Magic)
Manor Lords kritika: „Tele van a lehetőséggel, hogy túllépjen az amúgy is széles látókörén”
Úgy érzem, én vagyok az utolsó, aki belevetette magát a Manor Lordsba. A középkori stratégiai játék csak áprilisban került be az Early Accessbe, de máris több mint 2 millió példányban kelt el, és túlszárnyalta a kiadó Hooded Horse „vad reményeit”. A héten végre bevettem a hype-ot, és több, a játékban töltött év után, amikor a várostervezési és árpaföldművelési képességeimet fejlesztettem, befejeztem a Manor Lordsot a harcmentes Rise to Prosperity módban.
E siker frisseként rögtön belevetettem magam egy újabb város építésébe a Restoring the Peace játékban, amiben banditákkal és rivális urakkal kell megküzdenem. Nagyon vágytam a harc kiegészítésére: a Rise to Prosperityben nem sok hasznát vettem olyan dolgoknak, mint a vas – amit főként fegyverek és páncélok készítésére használnak -, és szerettem volna a Manor Lords teljes élményét élvezni. Hogy teljesen őszinte legyek, én is csak egy jól felfegyverzett harcoló erővé akartam változtatni a falusiakat. Az Europa Universalis 4-ben imádtam az angolokat játszani, és a megaflottámat a tengeren pattogtatni, a korona által szentesített kalózok módjára zsákmányolva a hajókat. A Civilization 4-ben a legtöbb frakciót felhasználva uralmi győzelmeket arattam, és nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan forduló a Total War: Warhammer 3-ban, amikor nem pusztítottam el az érző élet valamilyen formáját. Ha valaminek a vezetését rám bízod, legyen az egy világméretű birodalom vagy a helyi pékségem, megtalálom a módját, hogy militarizáljam.
Valamikor régen Eichenhau városának legnagyobb problémája a talaj minősége volt. Élelemben nem volt hiány – a közeli erdők hemzsegtek a bogyós gyümölcsöktől és a vadon élő állatoktól -, de a gyenge búzatermés mégis árucikké tette a kenyeret. A Manor Lords városépítő szimulátor második kampányának székhelyeként úgy gondoltam, hogy ez a probléma idővel és a termékenyebb földek felé való lassú, de folyamatos terjeszkedéssel megoldódik.
Őszintén szólva naiv voltam. Most Eichenhau csak hamu. Még ha egy vekni kenyér túl is élné a tüzet, nem maradna senki, aki lenyelhetné. Akkoriban a város tüzes pusztulása hirtelen és brutálisnak tűnt. Utólag azonban azt gyanítom, hogy már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve.
Ekeollóból kardot csináltak
(Kép hitel: Hooded Horse)Szépen növekszik.
(Kép kredit: Slavic Magic)
Manor Lords kritika: „Tele van a lehetőséggel, hogy túllépjen az amúgy is széles látókörén”
Úgy érzem, én vagyok az utolsó, aki belevetette magát a Manor Lordsba. A középkori stratégiai játék csak áprilisban került be az Early Accessbe, de máris több mint 2 millió példányban kelt el, és túlszárnyalta a kiadó Hooded Horse „vad reményeit”. A héten végre bevettem a hype-ot, és több, a játékban töltött év után, amikor a várostervezési és árpaföldművelési képességeimet fejlesztettem, befejeztem a Manor Lordsot a harcmentes Rise to Prosperity módban.
E siker frisseként rögtön belevetettem magam egy újabb város építésébe a Restoring the Peace játékban, amiben banditákkal és rivális urakkal kell megküzdenem. Nagyon vágytam a harc kiegészítésére: a Rise to Prosperityben nem sok hasznát vettem olyan dolgoknak, mint a vas – amit főként fegyverek és páncélok készítésére használnak -, és szerettem volna a Manor Lords teljes élményét élvezni. Hogy teljesen őszinte legyek, én is csak egy jól felfegyverzett harcoló erővé akartam változtatni a falusiakat. Az Europa Universalis 4-ben imádtam az angolokat játszani, és a megaflottámat a tengeren pattogtatni, a korona által szentesített kalózok módjára zsákmányolva a hajókat. A Civilization 4-ben a legtöbb frakciót felhasználva uralmi győzelmeket arattam, és nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan forduló a Total War: Warhammer 3-ban, amikor nem pusztítottam el az érző élet valamilyen formáját. Ha valaminek a vezetését rám bízod, legyen az egy világméretű birodalom vagy a helyi pékségem, megtalálom a módját, hogy militarizáljam.
A Manor Lordsban azonban ez nehezebb, mint amilyennek hangzik. Minden háztartást fel kell szerelned felszereléssel, hogy besorozhasd őket a milíciádba – az íjászoknak például íjakra van szükségük az otthonukban, míg a kardforgatóknak… nos, kardokra. De a kis lépések nevében én a falusiak jóllakottságát és boldogságát helyezem előtérbe, mielőtt még a hadigépezet felpörgetésére gondolnék.
Az első piros zászlóm egy apró értesítés, ami arról tájékoztat, hogy banditák megléptek a város húsának egy részével. Semmi gond! Látom, hogy a táboruk mérföldekre van, és feltételezem, hogy ez csak egyszeri eset. De aztán megcsípik a bogyóimat. Ahogy a falu bőrét is. Nem sokkal később egy másik értesítés arról tájékoztat, hogy a fosztogatók egy év múlva megtámadják a falumat. Ez az utolsó csepp a pohárban, és minden gondolat, hogy a falusiakat jóllakottan és elégedetten tartsam, kirepül az ablakon. Eichenhau egykor idilli erdejében bányák emelkednek, miközben a közeli parasztok egy háztartását áttelepítik, hogy az új kovácsműhelyben dolgozzanak. Még kisebb kovácsműhelyeket is nyitok több család kertjében, szétzúzva a zöldségtermesztésről vagy csirketenyésztésről szőtt álmaikat.
(Kép kredit: Slavic Magic)