A Saltburn rendezője, Emerald Fennell arról, hogy az ígéretes fiatal nő folytatása miért is egy vámpírfilm

Az Emerald Fennell író-rendezővel készített interjúm nem úgy kezdődött, ahogy vártam. Miután az Oscar-díjas filmrendező megjegyezte, hogy legújabb filmje, a Saltburn milyen hullámvasút, megkérdezte tőlem, hogy melyik vidámparki menethez hasonlítanám. Bevallom, hogy nem vagyok egy nagy hullámvasútrajongó, de végül az Alton Towers-i Tizenhármas mellett döntöttem, köszönhetően a gótikus környezetnek és a harmadik felvonásbeli fordulatnak. Ezután persze tudni akartam, hogy melyikhez hasonlítaná a filmjét, de Fennell ehelyett egy vásári filmjelenetre utal: „Láttad a Félelem című filmet Reese Witherspoonnal? Az egy ’90-es évekbeli thriller, és van benne egy nagyszerű jelenet, ami nagyon fontos volt számomra a tinédzserkoromban, ahol a karakterét megujjazzák egy hullámvasúton. Remélem, hogy Saltburn is ilyen”.

Bár még nem sikerült bepótolnom a ’90-es évek kultikus kedvencét, a YouTube-on a jelenet gyors megnézése megerősíti, hogy Fennell reményei teljesültek, a Saltburn ugyanolyan csábítóan izgalmas, ugyanakkor baljóslatú. 2006-ban játszódik, és Barry Keoghan Oliver Quickjét követhetjük, amint találkozik a sármos, arisztokrata Felix Cattonnal (Jacob Elordi), aki meghívja őt a családja pazar otthonába, Saltburnbe egy felejthetetlen nyárra. Azonban minél több időt tölt Quick Saltburnben, annál aggasztóbb módon kezd beleszeretni a Catton családba, különösen Felixbe, akinek teljesen és teljesen a megszállottja lesz.

Az éjszaka teremtményei

sóégés

(Képhitel: Warner Bros. )

Ahogy Fennell az Inside Total Film podcastnek és a GamesRadar+-nak elmondta, Oliver „mindenféleképpen szerelmes Felixbe – minden elképzelhető módon, ahogy az ember szerelmes lehet valakibe”, és ez az érzés veszélyesen mindent elsöprővé válik. Ez az érzés olyan dolgokra készteti Olivert, amelyek kétségkívül sokkolni fogják a nézőket – spoilerek nélkül, figyeljetek egy különleges pillanatra egy fürdőkáddal. Ezeket a jeleneteket minden bizonnyal kényelmetlen nézni, de Fennell hangsúlyozza, hogy semmiképpen sem a sokkoló hatás miatt vannak ott: „A film nagy része a vágy vallatásáról szól. Az ilyen típusú szerelemnél ott kell lennie az undornak, és ahhoz, hogy átérezzük, amit Oliver érez, és megértsük ezt, fizikailag kell reagálni a dolgokra. Sokat dolgoztunk akkor, hogy ez egy fizikai élmény legyen – kényelmetlen, szexi, nehéz, émelyítő. Sokat gondolkodtam a pattanás érzésén – az émelyítő örömön”.

Sokat gondoltam arra az érzésre, amikor kipukkad egy pont – émelyítő öröm.

Oliver perverz tettei egyszerre idegesítőek és ijesztőek, így bár a Saltburnt pszichológiai fekete komédiaként hirdetik, könnyen lehet, hogy horrorfilmnek is nevezhetnénk. Valójában Fennell a horror egy nagyon sajátos típusának tekinti a filmet, ahogy azt beszélgetésünk során elárulta: „Ez egy gótikus film, és a gótikában az a dolog, amit annyira szeretek, hogy a gótikus romantika egyben gótikus horror is – ez ugyanaz a dolog. Amikor először beszéltem Linus [Sandgren] csodálatos operatőrömmel, megkérdezte tőlem, milyen szóval írnám le azt, amit a filmben érzek – azt mondtam, ‘vámpír’, mivel ez egy vámpírfilm, ahol mindenki vámpír, de senki sem az, azt hiszem.”.

Olvassa el  A Joker 2 trailere újragondolja Harley Quinnt, és ez nagyon izgatottá tett engem

Fennellnek igaza van – bár egyik szereplőnek sincs agyara, mindannyian az éjszaka vámpírjai, akik kiszívják valamiből az életet. Ez különösen igaznak cseng Oliverre, a furcsa, titokzatos kívülállóra, aki vért szív azokból az emberekből, akikbe teljesen belebolondult. Ő kísérti Saltburn sötét, kanyargós folyosóit, a pompás, mégis impozáns kastélyt, amely tökéletes helyszínt biztosít ennek a szexről és hatalomról szóló gótikus történetnek.

Tévedj el Saltburnben

Barry Keoghan Saltburnben

(Képhitel: MGM)

A történet egy brit vidéki birtokon való elhelyezése természetesen a Brideshead Revisited és a The Go-Between című filmekhez hasonló hasonlításokat vált ki a Saltburnből, különösen, hogy a filmben is egy fiatalembert alakítanak, aki a gazdag felsőbb osztály megszállottja. Fennell elismeri, hogy filmje minden bizonnyal beleillik a „nagyon sajátos brit műfajba, a ‘valami történt egy vidéki házban egy nyáron'”, de hangsúlyozza, hogy szerinte nemzetközi vonzerővel is bír. Végeredményben, bár az osztályrendszer ezeken a partokon nagyon eltérő, a világ minden táján létezik egy egészségtelen vonzalom a gazdagok iránt, ezért mindannyian tudunk azonosulni velük.

„Olyan hatékonyan exportáltuk a brit vidéki házakat az irodalomban és a filmekben, hogy nemzetközileg mindenki ismeri, hogyan működnek. Mivel hatalomról, osztályról és szexről beszélünk, ez a film akár Kardashianék birtokán vagy Hamptonsban is létezhetett volna, de a brit arisztokráciával az a helyzet, hogy az emberek ismerik a szabályokat a korábban látott filmek miatt. Mindannyian rendelkezünk egy belépő szintű ismertséggel, így egy pillantásból tudjuk, hogy Oliver elcseszte a reggelit. Minden ismerős, de a műfaj visszafogott dolgai itt nyíltak – hiszen azt nézzük, mit csinálunk, amikor senki sem figyel minket”.

Pimasz, pimasz

Saltburn

(Képhitel: MGM/Warner Bros)

Az egyik dolog, amit mindannyian teszünk, amikor azt hisszük, hogy senki sem figyel, az a boogie – lássuk be, a „táncolj úgy, mintha senki sem figyelne” nem véletlenül híres mondás! A Saltburnben pedig a 2000-es évek ikonikus slágereiből álló, villanyfényes popzenére, Sophie Ellis-Bextor „Murder on the Dancefloor” című dalától kezdve a Girls Aloud klasszikus „Sound of the Underground” című számáig rengeteget táncolhatunk. Még a The Cheeky Girls is szerepel a „Have A Cheeky Christmas” című ünnepi slágerrel.

Aki ismeri Fennell előző, meghökkentő Promising Young Woman című filmjét, az tudja, hogy a zene kulcsszerepet játszik a filmkészítésben. Ki tudná elfelejteni azt a hihetetlen jelenetet, amelyet Paris Hilton ‘Stars Are Blind’ című dalára játszottak! A filmrendezőt a filmzenéről kérdezve Fennell azt mondja, hogy némileg meglepte, hogy a popdalok beemelésének választása ilyen nagy beszédtéma, ami egy furcsa hozzáállásról beszél, ami a filmművészetben létezik.

Olvassa el  Az Éhezők viadala: Az énekesmadarak és kígyók balladája rendezője arról, hogy az előzményeknél is durvább legyen az előzményfilm

„It’s interesting as we have this thing now where we expect movies to exist outside of pop culture – they live in a world where nobody is drinking Coca Cola or wearing Nikes. But even the most basic levels of our lives are branded. For me, it feels crazy to make a film which doesn’t acknowledge that or the audience’s relationship with it. Our relationship with every single thing on the screen is made up from pop culture references and personal ones. So, the moment you hear The Cheeky Girls, it takes you back to a very specific time. It’s a great song which tells you about the characters, but as an audience you have a personal relationship with it too. It takes you to your own place and you can never get away from that stuff nor would I ever want you to .Thats what I like about making films. Also, ‘touch my bum, this is life’ – that’s Shakespeare! It’s better than Shakespeare actually!” Nos, nem tehetek róla, de egyetértek vele.

A Fennell-lel készült interjúnk további részeit a teljes beszélgetést meghallgathatja az Inside Total Film podcast e heti epizódjában, valamint elolvashatja a Fennell-lel folytatott beszélgetésünket arról, hogy a Saltburn mennyire hasonlít az első filmjéhez.

A Saltburn már látható a mozikban. Ha még több nagyszerű filmet szeretnél látni, nézd meg a 2023-as év hátralévő részének legizgalmasabb közelgő filmjeiről szóló kalauzunkat.

Frenk Rodriguez
Frenk Rodriguez
Helló, a nevem Frenk Rodriguez. Tapasztalt író vagyok, aki képes világosan és hatékonyan kommunikálni az írásaimon keresztül. Jól ismerem a játékipart, és naprakész vagyok a legújabb trendekkel és technológiákkal kapcsolatban. Részletorientált vagyok, és képes vagyok a játékok pontos elemzésére és értékelésére, valamint objektivitással és tisztességgel közelítem meg a munkámat. Kreatív és innovatív szemléletet is viszek az írásaimba és az elemzéseimbe, ami segít abban, hogy az útmutatók és az értékelések érdekesek és érdekesek legyenek az olvasók számára. Összességében ezek a tulajdonságok lehetővé tették, hogy megbízható és megbízható információforrássá váljak a játékiparban.