Nyugodtan mondhatom, hogy semmi más nem vagyok, mint a társasjátékok kedvelője. Mindig is vonzódtam az olyan kalandokhoz, amelyekben olyan partitársak vannak melletted, akiket megismerhetsz és közel kerülhetsz hozzájuk. Legyen szó a The Outer Worlds szedett-vedett csapatáról, a Dragon Age: Origins vigasztaló szereplőgárdájáról, a Mass Effect-sorozat Normandy fedélzetén utazó legénységéről vagy a Baldur’s Gate 3 társaságáról, élvezem a lehetőséget, hogy mindenféle formában és méretben kötődhetek a társakhoz, és elnyerhetem a tetszésüket az RPG-kben. Tökéletesen érthető tehát, hogy a Starfieldben az Empath tulajdonságot természetes választásnak tartottam, amikor először készítettem karakteremet.
„Mélyen kötődsz mások érzéseihez” – olvasható a tulajdonság leírásában. „A társadnak tetsző cselekedetek végrehajtása a harci hatékonyság átmeneti növekedését eredményezi. De a társadnak nem tetsző cselekedetek végrehajtása pontosan az ellenkező hatást váltja ki.”
Ha valaha is volt olyan tulajdonság, amit a karakteremnek adhatnék, ami tökéletesen az én játékmódomra van szabva, akkor az Empath tulajdonság pontosan ez. Lényegében azért jutalmaz, ha a társaim kedvében járok, és mint olyan játékos, akinek a legtöbbször ez a legfontosabb, mi lehetne ennél jobb?
Bájos társaság
(A kép kreditpontja: Bethesda)
Hajlamos vagyok túlságosan sokáig és alaposan átgondolni az összes lehetőséget, amikor karakteralkotásról van szó, de itt még sosem választottam gyorsabban egy tulajdonságot sem. Először a Starfieldben látom, hogyan működik az empatikus tulajdonságom, amikor Sarah, az első társ, akivel találkozol, jóváhagyja az egyik korai történetküldetés során választott párbeszédes válaszomat. A Fallouthoz hasonlóan a képernyő jobb felső sarkában megjelenik egy üzenet: „Sarah-nak ez tetszett”, amit rögtön követ egy másik: „Önbecsülést szereztél”. Bárcsak a való életben is ilyen egyszerű lenne, mi? Hála az empatikus tulajdonságomnak, kapok egy kis önbizalom-löketet, ami átmenetileg növeli a kritikus találataimat a harcban, és ami még jobb, a meggyőző beszédpróbák sikerességének esélyét.
Tehát a tulajdonságom nem csak közvetlenül táplálja azt a hajlamomat, hogy aktívan keresem a társaim jóváhagyását, de segít nekem abban is, hogy kibeszéljem magam a dolgokból – ami kiegészíti a csillagmezei diplomata hátteremet. Bár természetesen nincs szükségem bátorításra, amikor a társaim megnyeréséről van szó, annál inkább kifizetődőnek találtam, hogy további bónuszt kapok, amikor sikeresen elnyerem a rokonszenvüket. Másfelől ez arra is motivál, hogy megfontoltabb döntéseket hozzak attól függően, hogy ki kísér el engem. Elvégre, ha egy társam nem ért egyet azzal, amit mondok vagy teszek, megkapom az önbizalomhiányos debuffot. Van elég önbizalomhiányom a saját életemben, nem fogom a saját személyiségemre is ráerőltetni.
Szerepcsere
(Kép hitel: Larian Studios)
Egyszerre játszom a Baldur’s Gate 3-mal és a Starfielddel, és már nem tudom, ki vagyok, de imádom.
A való életben empatikus ember vagyok, így a Starfieldben empatikusnak lenni határozottan olyan emberként szól hozzám, aki érzékeny mások érzéseire. Ezért is gondolom, hogy élvezem azt a tényt, hogy ez a tulajdonság bizonyos beszélgetésekbe beleszól, mivel egyedi párbeszédlehetőséget kínál. Amikor például Sam Coe-val beszélgettem a lányáról, képes voltam empátiás választ használni arra, hogy felajánljam megértésemet és tiszteletemet a szülői hozzáállásával kapcsolatban. Ez még akkor is segített, amikor megpróbáltam lebeszélni egy kóbor bányászt a Marson, aki fegyvert fogott rám, amikor szembesítettem az alattomos ügyleteivel. Ahelyett, hogy elítéltem volna, a vonásom lehetővé tette, hogy meglássam az ő oldalát a történetnek, és meggyőzzem, hogy adja fel magát a hatóságoknak, hogy elkerüljem a vérontást.
Bizonyára rengeteg szokatlan és meglehetősen érdekes Starfield tulajdonság létezik, a furcsa tulajdonságoktól kezdve a túlságosan is közel állókig. Más választásaim például úgy befolyásolták a hozzáállásomat, hogy szüleimet kell eltartanom, és jelzáloghitelt kell törlesztenem. De egyikük sem olyan élesen ráhangolódott a társak iránti szeretetemre, mint az, amelyik lehetővé teszi számomra, hogy empatikus legyek. Eddig egyértelműen ez a kedvenc tulajdonságom a három közül, amit választottam, és már alig várom, hogy lássam, hogyan bukkan fel ez a tulajdonság a beszélgetésekben, vagy hogyan segít ki más kényes helyzetekből, ahogy haladok előre a kalandban.
Starfield vs Baldur’s Gate 3: Az idei év legnagyobb RPG-i közül melyikkel játszanál először?