Az igazat megvallva, amikor a Warhammer 40,000-ről van szó a táblagépen, teljesen visszataszítónak találom a Death Guard légiót. És mégis, amikor a Space Marine 2 PVP módjában, az Eternal Warban a Heretic Astartes csapatba kerülök, lehetetlen ellenállni, hogy ne a rothadó Bulwark osztállyal játsszak, mert van valami olyan komikusan undorító ebben a pajzsot viselő betegesben.
Imádom az elborult párbeszédeit, de sokat segít, hogy a Bulwark is kiváló osztály a masszív pajzsával és az intenzív dobpergést harsogó páncéljavító lobogójával. Ugyanakkor nem is undorítóan túlerőltetett. Szinte bármelyik másik osztállyal ugyanolyan jól boldogulok PVP-ben – főleg azért, mert mindegyik olyan egyszerű, hogy elképesztően könnyű őket elsajátítani, és mindegyik elég kiegyensúlyozottnak tűnik. Ez a Space Marine 2 Eternal War módját a mai mércével mérve viszonylag egyszerűvé teszi a PVP-t, és annak ellenére, hogy a Nurgle-imádó Bulwarks bűzlik a helyet, meglepő friss levegőt jelent.
Sajátos osztály
(Kép hitel: Focus Entertainment)
A Space Marine 2 hat osztályának mindegyike csak egy-egy képességgel és talán egy egyedi fegyverrel vagy furcsasággal rendelkezik, hogy specializálódjon – a Bulwarks lemond az elsődleges fegyveréről, hogy helyet csináljon a pajzsának, míg a Heavy például kolosszális fegyverével folyamodik az ellenség szétveréséhez, és nincs szüksége láncos kardra. Azt hittem, hogy ha Bulwarkként csak egy pisztolyra vagyok rákényszerítve, az hatalmas hátrányt jelent majd a Tactical osztály mindenes erejével és számtalan elsődleges fegyverével szemben, de még egy standard Bolt Pistol is nagyot üt.
Néhány meccs és az egyes osztályokkal való szórakozás után már pontosan tudom, hogyan működik mindegyik osztály, és van egy alapvető elképzelésem a taktikáról, hogy hogyan harcoljak velük és ellenük. Ráadásul a pályák elég változatosak ahhoz, hogy mindegyiket életképesnek érezzük: vannak szűk fojtópontok, amelyeket a nehezebb osztályok könnyen lezárhatnak, míg a nyílt területeken sok a magaslat, ahol a mesterlövészek és a támadók előnyre tehetnek szert. Olyan jó, hogy nem kell aggódnom a végső töltés építésén, a fegyverek fosztogatásán vagy a fejlett mozgástechnológián, akár egy taktikai Ultramarine-t, akár egy Iron Warrior Heavy-t játszom – csak én vagyok és a fegyverem, a gránátom és a képességem.
(Kép hitel: Focus Entertainment)
Az igazat megvallva, amikor a Warhammer 40,000-ről van szó a táblagépen, teljesen visszataszítónak találom a Death Guard légiót. És mégis, amikor a Space Marine 2 PVP módjában, az Eternal Warban a Heretic Astartes csapatba kerülök, lehetetlen ellenállni, hogy ne a rothadó Bulwark osztállyal játsszak, mert van valami olyan komikusan undorító ebben a pajzsot viselő betegesben.
Imádom az elborult párbeszédeit, de sokat segít, hogy a Bulwark is kiváló osztály a masszív pajzsával és az intenzív dobpergést harsogó páncéljavító lobogójával. Ugyanakkor nem is undorítóan túlerőltetett. Szinte bármelyik másik osztállyal ugyanolyan jól boldogulok PVP-ben – főleg azért, mert mindegyik olyan egyszerű, hogy elképesztően könnyű őket elsajátítani, és mindegyik elég kiegyensúlyozottnak tűnik. Ez a Space Marine 2 Eternal War módját a mai mércével mérve viszonylag egyszerűvé teszi a PVP-t, és annak ellenére, hogy a Nurgle-imádó Bulwarks bűzlik a helyet, meglepő friss levegőt jelent.
Sajátos osztály
(Kép hitel: Focus Entertainment)
A Space Marine 2 hat osztályának mindegyike csak egy-egy képességgel és talán egy egyedi fegyverrel vagy furcsasággal rendelkezik, hogy specializálódjon – a Bulwarks lemond az elsődleges fegyveréről, hogy helyet csináljon a pajzsának, míg a Heavy például kolosszális fegyverével folyamodik az ellenség szétveréséhez, és nincs szüksége láncos kardra. Azt hittem, hogy ha Bulwarkként csak egy pisztolyra vagyok rákényszerítve, az hatalmas hátrányt jelent majd a Tactical osztály mindenes erejével és számtalan elsődleges fegyverével szemben, de még egy standard Bolt Pistol is nagyot üt.
Néhány meccs és az egyes osztályokkal való szórakozás után már pontosan tudom, hogyan működik mindegyik osztály, és van egy alapvető elképzelésem a taktikáról, hogy hogyan harcoljak velük és ellenük. Ráadásul a pályák elég változatosak ahhoz, hogy mindegyiket életképesnek érezzük: vannak szűk fojtópontok, amelyeket a nehezebb osztályok könnyen lezárhatnak, míg a nyílt területeken sok a magaslat, ahol a mesterlövészek és a támadók előnyre tehetnek szert. Olyan jó, hogy nem kell aggódnom a végső töltés építésén, a fegyverek fosztogatásán vagy a fejlett mozgástechnológián, akár egy taktikai Ultramarine-t, akár egy Iron Warrior Heavy-t játszom – csak én vagyok és a fegyverem, a gránátom és a képességem.
(Kép hitel: Focus Entertainment)
Az Eternal War egyszerűsége az egyik legnagyobb erőssége, így egy rendkívül könnyen hozzáférhető lövöldözős játék, ahol nem érzed úgy, hogy mesterfokozatra van szükséged ahhoz, hogy megértsd, mi történik. Sok órát játszottam az Apex Legends, az Overwatch, a Fortnite és más hasonló játékokkal, és bár ezek rendkívül szórakoztató és versenyképes élményt nyújtanak, jó érzés csak úgy kivágni a komplexitást, és egy masszív űrhajósként toporogni.
Azokra az aréna shooterekre emlékeztet, amelyeken felnőttem, mint a Halo 3 és a Reach, valamint az eredeti Call of Duty: Modern Warfare trilógia – egyszerűbb idők, amikor a szívverésem nem szökött fel minden alkalommal, amikor ellenséges játékost láttam, vagy a kezem nem volt mindig a görcs szélén a megfelelő képességek használatához szükséges ujjtornától.
A hosszú háború veteránjai
(Kép hitel: Focus Entertainment)
De annak ellenére, hogy jól érzem magam ezekben a 41. évezredben zajló szikár arénacsatákban, nem tudok nem gondolkodni azon, hogy vajon hogyan fogadják majd a Space Marine 2 PVP-oldalát, ha vége a zord, sötét mézeshetek időszakának. Dicsértem az Eternal War-t az egyszerűségében rejlő szépségéért, de ha az online játékok elmúlt évtizedét nézzük, amely során a többjátékos lövöldözős tér egyre versenyképesebbé és összetettebbé vált, ez az egyszerűség kétélű láncszem.
Feliratkozás a GamesRadar+ hírlevélre