Fair warning: Ez a cikk az Alan Wake 2 késői végjátékrészét vizsgálja. Spoilerek következnek.
Az Alan Wake 2-ben kitűzök egy fotót Saga ügyének táblájára. Már sokszor csináltam ezt korábban is, ügyeket építettem, hogy előrehaladjak a Remedy kreatív túlélőhorrorjában, de ezúttal ez egészen más. Ahelyett, hogy újabb következtetésekhez vezetnének, a bizonyítékok olyan vádakat ültetnek el, amelyek Saga legbelsőbb félelmeire világítanak rá. Már tényleg nem vagyok az Elmegyógyintézetben. A Sötét Helyen vagyok, ami Saga minden kétségének és szorongásának felerősített megnyilvánulása. Amikor a nyomok fölött lebegek, a nagybetűs szavak dühösen sugározzák a vádat, a táblán pedig kritizáló jegyzetek jelennek meg, amelyekhez további bizonyítékokat kapcsolhatok. Ez a szoba, amely valaha menedék volt Bright Falls rémségei elől, a legrosszabb rémálommá változott, és én folyton saját magam tükörképeit látom benne.
Mert, mint azt túlságosan jól tudom, néha a saját elméd lehet a legijesztőbb dolog. „A saját magam legnagyobb ellensége vagyok – mondja Saga, miközben a kételyei elnyomják a következtetéseit. „A fejemben lévő félelmek megakadályozzák, hogy megpróbáljam”. Egy ideig ülök ezen a soron, és azon gondolkodom, milyen gyakran hagytam, hogy a saját félelmeim visszatartsanak. Sokszor hallgattam arra a csúnya hangra a fejemben, amely megakadályozza, hogy megnyíljak az új lehetőségek előtt. Különösen az elmúlt néhány évben sok mindentől elzárkóztam, és még mindig próbálom megtalálni a saját utamat. Ha az ember beleesik a sötétségbe, nehéz lehet visszatalálni a fénybe, de minden alkalommal, amikor Saga visszavág, és ellöki magától a szavakat, amelyek a félelmét táplálják, másodkézből megnyugvást érzek.
Miközben az Elméje helyén lévő fáklyámmal eloszlatom a betolakodó sötétség zugait, hogy újabb nyomokat rakjak össze, a katartikus felszabadulás hullámként csap le rám. Ha Saga ki tud jutni a Sötét Helyről, talán én is elkezdhetek küzdeni azért, hogy kijussak a sajátomból.
„A Sötét Helyen vagyok, eltévedtem”
(Kép hitel: Remedy)
Fair warning: Ez a cikk az Alan Wake 2 késői végjátékrészét vizsgálja. Spoilerek következnek.
Az Alan Wake 2-ben kitűzök egy fotót Saga ügyének táblájára. Már sokszor csináltam ezt korábban is, ügyeket építettem, hogy előrehaladjak a Remedy kreatív túlélőhorrorjában, de ezúttal ez egészen más. Ahelyett, hogy újabb következtetésekhez vezetnének, a bizonyítékok olyan vádakat ültetnek el, amelyek Saga legbelsőbb félelmeire világítanak rá. Már tényleg nem vagyok az Elmegyógyintézetben. A Sötét Helyen vagyok, ami Saga minden kétségének és szorongásának felerősített megnyilvánulása. Amikor a nyomok fölött lebegek, a nagybetűs szavak dühösen sugározzák a vádat, a táblán pedig kritizáló jegyzetek jelennek meg, amelyekhez további bizonyítékokat kapcsolhatok. Ez a szoba, amely valaha menedék volt Bright Falls rémségei elől, a legrosszabb rémálommá változott, és én folyton saját magam tükörképeit látom benne.
Mert, mint azt túlságosan jól tudom, néha a saját elméd lehet a legijesztőbb dolog. „A saját magam legnagyobb ellensége vagyok – mondja Saga, miközben a kételyei elnyomják a következtetéseit. „A fejemben lévő félelmek megakadályozzák, hogy megpróbáljam”. Egy ideig ülök ezen a soron, és azon gondolkodom, milyen gyakran hagytam, hogy a saját félelmeim visszatartsanak. Sokszor hallgattam arra a csúnya hangra a fejemben, amely megakadályozza, hogy megnyíljak az új lehetőségek előtt. Különösen az elmúlt néhány évben sok mindentől elzárkóztam, és még mindig próbálom megtalálni a saját utamat. Ha az ember beleesik a sötétségbe, nehéz lehet visszatalálni a fénybe, de minden alkalommal, amikor Saga visszavág, és ellöki magától a szavakat, amelyek a félelmét táplálják, másodkézből megnyugvást érzek.
Miközben az Elméje helyén lévő fáklyámmal eloszlatom a betolakodó sötétség zugait, hogy újabb nyomokat rakjak össze, a katartikus felszabadulás hullámként csap le rám. Ha Saga ki tud jutni a Sötét Helyről, talán én is elkezdhetek küzdeni azért, hogy kijussak a sajátomból.
„A Sötét Helyen vagyok, eltévedtem”
(Kép hitel: Remedy)
Általánosságban elmondható, hogy nem játszom horrorjátékokkal. Furcsa kapcsolatom van a műfajjal, és ritka alkalmakkor inkább nézem, ahogy valaki más eljátssza a borzalmakat, minthogy közvetlenül átéljem őket. Az Alan Wake 2 egyfajta kivétel, és még így is egy évembe telt, mire összeszedtem a bátorságot, hogy végigjátsszam. Miután a Saga cipőjében végigküzdöttem magam a rémisztő Coffee World vidámparkon és a Valhalla idősek otthonának nyomasztó nyugtalanságán, szükségem volt egy kis szünetre. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy amikor végül visszatérek, és végre befejezem a játékot, valóban találok majd benne némi vigaszt. Félre ne értsetek, még mindig sokszor féltem és ideges voltam, de az Alan Wake 2 élményében annyi minden van, amivel váratlan módon tudtam azonosulni.
Eredeti kaland
(Kép hitel: Remedy)
Alan Wake 2 áttekintése: „Egy fantáziadús és igazán ambiciózus folytatás „**
Tetszik például, ahogy a folytatás a 2010-es Alan Wake thriller-akciójátékáról a túlélőhorrorra vált, mert ez a narratíva része. Saga szerepében akaratod ellenére belerángatnak az Alan Wake által írt horrorisztikus történetbe, és arra kényszerítenek, hogy a hős szerepébe bújva próbáld megváltoztatni a végkifejletet, hogy megmentsd a lányodat. A másik oldalon Alan megpróbál kijutni a Sötét Helyről, és az általa írt történet újraírásával véget vetni a Sötét jelenlétének. Persze, menet közben rengeteg felfedezés történik a történet és a Sötét Hely valódi természetéről, de a horror és a sötétség alá temetve számomra folyamatosan átragyogott egy reményteli, bátorító üzenet.
Ez csak az én értelmezésem, de maga a tény, hogy Saga és Wake – bár a maguk módján – folyamatosan azért küzdenek, hogy átírják a történetet, azt a gondolatot oltotta belém, hogy mindig megpróbálhatunk változtatni a pályánkon. Ez persze nem könnyű, és a félelmeim, kétségeim és szorongásaim néha lehúznak a sötétségbe, és ott tartanak, de nem hagyhatom, hogy ezek irányítsák az életem történetét. Minden alkalommal, amikor a fényt használom, hogy átvágjak a sötétségen, és harcolok a félelmetes árnyakkal, nemcsak a félelmeimet győzöm le egy horrorjátékkal, hanem azon is elgondolkodom, hogyan győzhetném le a sajátjaimat a valóságban. Sokszor én vagyok a legnagyobb ellenségem, és ahogy Saga, úgy én is vissza akarok vágni annak a dühös, gonosz hangnak, ami bennem van, és vissza akarok találni a fényhez.
Iratkozz fel a GamesRadar+ hírlevélre
Heti összefoglalók, történetek a szeretett közösségekből, és még sok minden más
Fair warning: Ez a cikk az Alan Wake 2 késői végjátékrészét vizsgálja. Spoilerek következnek.