Ha van egy emberfeletti képesség, ami mindig is hiányzott belőlem, az a platformkészség. Ez az, ami a legújabb Game Pass-mániámat, a Magical Delicacy-t olyan egyedülállóvá teszi a játékmenetemben.
A kulináris boszorkány, Flora szeszélyes utazása egy 2D-s pixelkaland, amelyben nincs említésre méltó harc, és azzal a ténnyel párosulva, hogy egyáltalán nem nevezném magam hangulatos játékosnak, általában figyelmen kívül hagynék minden ilyesmit. A Magical Delicacy mégis megtörhetetlen varázst bocsátott rám – és azt hiszem, végre találtam egy platformjátékot, amit szeretek.
Nem túl titkos összetevők
(Kép hitel: sKaule)Game Pass-enger hercegnő
(Kép hitel: Focus Entertainment)
A legújabb Game Pass-mániám egy vámpírverős akciójáték, amely a Red Dead Redemption 2 őrült alternatív idővonalát idézhetné meg
Talán a legfurcsább ok, amiért élvezem ezt a bizonyos platformjátékot, az a tény, hogy ez az egy hangulatos kézműves játék a szívében. Bevallom, ez egy olyan műfaj, ami felett én szoktam orrot húzni, hacsak a szóban forgó játék nem tartalmaz néhány rágcsáló zombihordát, akiket rögtönzött fegyverekkel kell megtámadni. De azáltal, hogy a harc okozta plusz nyomást eltávolítottuk, és a világot egy kiterjedt, narratívára épülő, menedzsment szimulátoros elemekkel ellátott kirakós játékká tettük, végre képes vagyok megnyugodni és időt szakítani az igazán nehéznek tartott részekre: egyszerűen csak a térképen való közlekedésre.
Az idegesség már régóta a platformjátékos kudarcaim középpontjában áll. A végzetbe zuhanás és az újrakezdés sosem szórakoztató, de a remegő kezeim és a mélységérzékelés teljes hiánya minden egyes ilyen esetet igazán frusztráló élménnyé tesz, függetlenül attól, hogy a játék esztétikája mennyire bájos vagy menő. De mivel a Magical Delicacyben az életben maradásra irányuló nyomás megszűnt, nem büntetnek a fura diszpraxia miatt. Ehelyett inkább az államra veszem, és tovább harcolok.
Ezt különösen könnyű megtenni a Magical Delicacyben. Gyorsan beazonosítom, hogy Metroidvania, mert az összes összekötő folyosó, amely az óriási térképet szövi össze, sok közülük megközelíthetetlen, amíg a történet előre nem halad bizonyos pontokon. Az egyetlen módja annak, hogy a narratívát előremozdítsuk? Fedezz fel minden zugot, amit csak tudsz a dinamikus nappali/éjszakai ciklus különböző pontjain. Most az egyszer ez a Metroidvania nem késztet arra, hogy frusztráltan megessem a kontrolleremet. Talán ti, hangulatos játékosok találtatok valamit, mert egy olyan játék, ahol nem féltem állandóan az életemet? Ez valahogy félelmetes.
(Kép hitel: sKaule)
Ha van egy emberfeletti képesség, ami mindig is hiányzott belőlem, az a platformkészség. Ez az, ami a legújabb Game Pass-mániámat, a Magical Delicacy-t olyan egyedülállóvá teszi a játékmenetemben.
A kulináris boszorkány, Flora szeszélyes utazása egy 2D-s pixelkaland, amelyben nincs említésre méltó harc, és azzal a ténnyel párosulva, hogy egyáltalán nem nevezném magam hangulatos játékosnak, általában figyelmen kívül hagynék minden ilyesmit. A Magical Delicacy mégis megtörhetetlen varázst bocsátott rám – és azt hiszem, végre találtam egy platformjátékot, amit szeretek.
Nem túl titkos összetevők
(Kép hitel: sKaule)Game Pass-enger hercegnő
(Kép hitel: Focus Entertainment)
A legújabb Game Pass-mániám egy vámpírverős akciójáték, amely a Red Dead Redemption 2 őrült alternatív idővonalát idézhetné meg
Talán a legfurcsább ok, amiért élvezem ezt a bizonyos platformjátékot, az a tény, hogy ez az egy hangulatos kézműves játék a szívében. Bevallom, ez egy olyan műfaj, ami felett én szoktam orrot húzni, hacsak a szóban forgó játék nem tartalmaz néhány rágcsáló zombihordát, akiket rögtönzött fegyverekkel kell megtámadni. De azáltal, hogy a harc okozta plusz nyomást eltávolítottuk, és a világot egy kiterjedt, narratívára épülő, menedzsment szimulátoros elemekkel ellátott kirakós játékká tettük, végre képes vagyok megnyugodni és időt szakítani az igazán nehéznek tartott részekre: egyszerűen csak a térképen való közlekedésre.
Az idegesség már régóta a platformjátékos kudarcaim középpontjában áll. A végzetbe zuhanás és az újrakezdés sosem szórakoztató, de a remegő kezeim és a mélységérzékelés teljes hiánya minden egyes ilyen esetet igazán frusztráló élménnyé tesz, függetlenül attól, hogy a játék esztétikája mennyire bájos vagy menő. De mivel a Magical Delicacyben az életben maradásra irányuló nyomás megszűnt, nem büntetnek a fura diszpraxia miatt. Ehelyett inkább az államra veszem, és tovább harcolok.