Egy játék, ami arról szól, hogy elfogadod, hogy meg fogsz halni, elveszve az űrben egy menthetetlenül lezuhant hajón, nem hangzik túl szórakoztatónak… és, nos, nem is az egyik érintett számára sem az. De a Mouthwashing from developer Wrong Organ egy lenyűgözően szürreális, egzisztenciális feltárása a hibáztatásnak, a gyásznak és a felelősségnek, ahogy a Tulper nevű, halálra ítélt teherszállító legénysége megbékél a közelgő végével.
Egy aszteroida-ütközés következtében a Tulper a mélyűrben sodródik, és mivel a nagy lelketlen vállalatok már csak ilyenek, a költséges mentés szinte biztosan nem fog bekövetkezni. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a védőhab, amely számtalan törmeléket zárt le a hajótestben, szinte az egész hajót és annak ellátmányát elzárta, így a legénységnek hónapokig nem maradt élelme és egy rakománynyi alkoholos szájvíz, hogy az utolsó napjaikban is kitartsanak.
A legénység listája
(Képhitel: CRITICAL REFLEX)
Ezzel próbál megbirkózni Anya, a törékeny ápolónő, aki nem boldogul semmivel, Swansea, a durva szerelő, akinek nulla türelme van még egy cseppnyi baromsághoz is, és Daisuke, az optimista fiatal gyakornok, aki mindenben a jót látja. Aztán ott vagy te: Jimmy, a megbízott kapitány, aki megpróbál mindent egyben tartani, miközben mindenki szétesik és szétesik.
Ó, és ne feledkezzünk meg Curlyről, az öreg kapitányról sem. A játék nagy részét elszenesedett csonkként tölti – egy nedves kötéssel bekötözött maradék emberként, akinek karjait és lábait a baleset tüze égette el. Egy szemhéj nélküli szeme kutat az őt beburkoló rücskös szövetből, egy ajkatlan foghíjas vigyor mellett. Folyamatosan feltöltve fájdalomcsillapítókkal, mindig esztelenül vonaglik és nyög valahol a háttérben, áthidalva a szakadékot az élők és a holtak között, emlékeztetőül arra, ami a legénység többi tagjára vár.
Indie Spotlight
(Képhitel: Devolver Digitial)
A Neva egy végtelenül gyönyörű és megható kaland, a Spirited Away és a Mononoke hercegnő árnyalataival.
Önmagában ez a felütés egy erős karaktervezérelt történet a halandóságról, egy zord, sci-fi világban, elég jó horog. A Szájmosás azonban szinte kísérletező módon közelíti meg a történetet, a képernyőre olvadás között az idő előre-hátra ugrik, rejtélyt teremtve annak, amit látunk lejátszódni. ‘6 héttel a baleset után’, ‘2 nappal a baleset előtt’, ‘1 óra az ítéletig’ különböző, időnként rejtélyes fejlécek hirdetik, ahogy végigszövünk mindent, ami történt. A történet ide-oda ugrál, olyan módon, hogy csak találgatni tudsz olyan dolgokról, amelyekről tudod, hogy megtörténtek.
(Kép kredit: CRITICAL REFLEX)
Egy játék, ami arról szól, hogy elfogadod, hogy meg fogsz halni, elveszve az űrben egy menthetetlenül lezuhant hajón, nem hangzik túl szórakoztatónak… és, nos, nem is az egyik érintett számára sem az. De a Mouthwashing from developer Wrong Organ egy lenyűgözően szürreális, egzisztenciális feltárása a hibáztatásnak, a gyásznak és a felelősségnek, ahogy a Tulper nevű, halálra ítélt teherszállító legénysége megbékél a közelgő végével.
Egy aszteroida-ütközés következtében a Tulper a mélyűrben sodródik, és mivel a nagy lelketlen vállalatok már csak ilyenek, a költséges mentés szinte biztosan nem fog bekövetkezni. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a védőhab, amely számtalan törmeléket zárt le a hajótestben, szinte az egész hajót és annak ellátmányát elzárta, így a legénységnek hónapokig nem maradt élelme és egy rakománynyi alkoholos szájvíz, hogy az utolsó napjaikban is kitartsanak.
A legénység listája
(Képhitel: CRITICAL REFLEX)
Ezzel próbál megbirkózni Anya, a törékeny ápolónő, aki nem boldogul semmivel, Swansea, a durva szerelő, akinek nulla türelme van még egy cseppnyi baromsághoz is, és Daisuke, az optimista fiatal gyakornok, aki mindenben a jót látja. Aztán ott vagy te: Jimmy, a megbízott kapitány, aki megpróbál mindent egyben tartani, miközben mindenki szétesik és szétesik.
Ó, és ne feledkezzünk meg Curlyről, az öreg kapitányról sem. A játék nagy részét elszenesedett csonkként tölti – egy nedves kötéssel bekötözött maradék emberként, akinek karjait és lábait a baleset tüze égette el. Egy szemhéj nélküli szeme kutat az őt beburkoló rücskös szövetből, egy ajkatlan foghíjas vigyor mellett. Folyamatosan feltöltve fájdalomcsillapítókkal, mindig esztelenül vonaglik és nyög valahol a háttérben, áthidalva a szakadékot az élők és a holtak között, emlékeztetőül arra, ami a legénység többi tagjára vár.
Indie Spotlight
(Képhitel: Devolver Digitial)
A Neva egy végtelenül gyönyörű és megható kaland, a Spirited Away és a Mononoke hercegnő árnyalataival.
Önmagában ez a felütés egy erős karaktervezérelt történet a halandóságról, egy zord, sci-fi világban, elég jó horog. A Szájmosás azonban szinte kísérletező módon közelíti meg a történetet, a képernyőre olvadás között az idő előre-hátra ugrik, rejtélyt teremtve annak, amit látunk lejátszódni. ‘6 héttel a baleset után’, ‘2 nappal a baleset előtt’, ‘1 óra az ítéletig’ különböző, időnként rejtélyes fejlécek hirdetik, ahogy végigszövünk mindent, ami történt. A történet ide-oda ugrál, olyan módon, hogy csak találgatni tudsz olyan dolgokról, amelyekről tudod, hogy megtörténtek.
(Kép kredit: CRITICAL REFLEX)
Többet azonban itt nem mondok, mivel a Mouthwashing egyik legérdekesebb aspektusa, hogy semmi sem az, aminek látszik. Az információk és események, amelyeket megtapasztalsz, egymáshoz dörzsölődnek és egymásnak ütköznek a szétszórt rendjükben. A következmények gyakran a tettek előtt kerülnek bemutatásra, és még ilyenkor is előfordul, hogy a történtek elbeszélése nem a legmegbízhatóbb elbeszélőtől származik. Az olyan üzenetek, mint a „Vállalj felelősséget” vagy a „Remélem, hogy ez fáj” folyamatosan felvillannak, ami arra utal, hogy más tudatalatti érzelmek vagy hangok is hallatni próbálják magukat.