Az én időm a Lost Recordsnál: Bloom & Rage Swann Holloway hálószobájában kezdődik. Visszarepültem 1995-be, hogy újra átéljem az egyik emlékét, és éppen egy VHS kazetta után kutatok, amit a hátizsákomba pakolhatok. Sok időt töltök azzal, hogy elmerüljek a szobája minden részletében, megvizsgálok minden elérhető tárgyat és megcsodálom a dekorációt. Minden, amivel kapcsolatba tudok lépni, nosztalgiával tölt el, kezdve a kazettás dobozok kinyitásától a házi készítésű címkékkel ellátott kazettákig, egészen a Don’t Nod ’90-es évek ikonikus trollbabájának megcsodálásáig. Azonnal a Life is Strange jut eszembe, és az, ahogy a kaland mindig hagyja, hogy időt szánjak a környezetem felfedezésére. De itt a Bloom & Rage-ben sokkal több az interaktivitás, legyen szó akár egy talált gyűrött papírgombóc kibontásáról, vagy arról, hogy egy terráriumban egy Twiglet nevű pálcikás rovar háziállatnak mondok egy üdvözletet. A hálószoba képet fest Swannról, a holmijai rávilágítanak az érdeklődési körére, a kommentárjai pedig ablakot nyitnak a személyiségére.
A legjobban azonban azt szeretem, amikor a kezembe vehetem a videokameráját. Ahogy készül a kiköltözésre, körbe kell filmeznem Swann hálószobáját, hogy egy házi videót készítsek, amelyet emlékként megőrizhet. Különböző érdekességekkel és meghatározott számú felvétellel, amit el kell végeznem, szabadon megválaszthatom, hogy mit filmezek, és még vissza is nézhetem, és szerkeszthetem a videót, hogy kicseréljem a felvételeket. Minél többet játszom, annál jobban megszeretem a videokamera szerepét a Bloom & Rage-ben – ez egy olyan kifejezési lehetőség Swann és barátai számára, amely arra ösztönöz, hogy elengedjem a kreatív oldalamat. De egyúttal egy másik módot is ad arra, hogy a világot, amelyben vagyok, másképp szemléljem.
„Ez Swann eszköze arra, hogy interakcióba lépjen a környezetével” – meséli Cathy Vincelli producer. „De mint játékos, ügynökséget adunk az embereknek, még akkor is, ha konkrét dolgokat veszel fel a memoárokhoz, akkor is szerkesztheted és kicserélheted a felvételeket, ha úgy érzed, hogy nem jó. Újraforgathatsz valamit, ha akarsz. Szóval jó, hogy van ez a fajta egyensúly. Ez egy eszköz a játékmenethez, de a játékosok számára is valami szórakoztató dolog, amivel szintén kreatívak lehetnek.”
Filmek készítése
(Kép hitel: Don’t Nod)
Az én időm a Lost Recordsnál: Bloom & Rage Swann Holloway hálószobájában kezdődik. Visszarepültem 1995-be, hogy újra átéljem az egyik emlékét, és éppen egy VHS kazetta után kutatok, amit a hátizsákomba pakolhatok. Sok időt töltök azzal, hogy elmerüljek a szobája minden részletében, megvizsgálok minden elérhető tárgyat és megcsodálom a dekorációt. Minden, amivel kapcsolatba tudok lépni, nosztalgiával tölt el, kezdve a kazettás dobozok kinyitásától a házi készítésű címkékkel ellátott kazettákig, egészen a Don’t Nod ’90-es évek ikonikus trollbabájának megcsodálásáig. Azonnal a Life is Strange jut eszembe, és az, ahogy a kaland mindig hagyja, hogy időt szánjak a környezetem felfedezésére. De itt a Bloom & Rage-ben sokkal több az interaktivitás, legyen szó akár egy talált gyűrött papírgombóc kibontásáról, vagy arról, hogy egy terráriumban egy Twiglet nevű pálcikás rovar háziállatnak mondok egy üdvözletet. A hálószoba képet fest Swannról, a holmijai rávilágítanak az érdeklődési körére, a kommentárjai pedig ablakot nyitnak a személyiségére.
A legjobban azonban azt szeretem, amikor a kezembe vehetem a videokameráját. Ahogy készül a kiköltözésre, körbe kell filmeznem Swann hálószobáját, hogy egy házi videót készítsek, amelyet emlékként megőrizhet. Különböző érdekességekkel és meghatározott számú felvétellel, amit el kell végeznem, szabadon megválaszthatom, hogy mit filmezek, és még vissza is nézhetem, és szerkeszthetem a videót, hogy kicseréljem a felvételeket. Minél többet játszom, annál jobban megszeretem a videokamera szerepét a Bloom & Rage-ben – ez egy olyan kifejezési lehetőség Swann és barátai számára, amely arra ösztönöz, hogy elengedjem a kreatív oldalamat. De egyúttal egy másik módot is ad arra, hogy a világot, amelyben vagyok, másképp szemléljem.
„Ez Swann eszköze arra, hogy interakcióba lépjen a környezetével” – meséli Cathy Vincelli producer. „De mint játékos, ügynökséget adunk az embereknek, még akkor is, ha konkrét dolgokat veszel fel a memoárokhoz, akkor is szerkesztheted és kicserélheted a felvételeket, ha úgy érzed, hogy nem jó. Újraforgathatsz valamit, ha akarsz. Szóval jó, hogy van ez a fajta egyensúly. Ez egy eszköz a játékmenethez, de a játékosok számára is valami szórakoztató dolog, amivel szintén kreatívak lehetnek.”
Filmek készítése
(Kép hitel: Don’t Nod)
Imádom, hogy a demó során bármikor eldönthetem, hogy mit filmezzek, és hogy később még a karakterek visszajátszását is láthatom, és megnézhetem, hogy mit filmeztem. Ez egy állandóan jelenlévő berendezési tárgy, amely tükrözi Swann filmkészítés iránti szenvedélyét, és az, ahogyan alakíthatom a felvételeket, egy kézzelfogható visszajelzés, amely olyan érzést kelt, mintha közvetlenül befolyásolnám a videó emlékeit. Nem úgy, mint ahogyan a Life is Strange-ben Polaroidokat pattintasz az eredmények összegyűjtéséhez, itt is vannak végig filmezési lehetőségek, amelyek különböző gyűjteményekhez kapcsolódnak. Miután például lefilmeztem a macskámat, Pumpkint (akit igen, meg lehet simogatni) a szobámban, több „További macskás felvételek” feliratú helyet is megörökíthetek, például a fal egy karcolásokkal borított részét vagy egy egérjátékot. Megragadom az alkalmat arra is, hogy lefilmezzek egy kismadarat az ablak előtt, és a további madarakat megörökítő számjelzővel egyértelmű, hogy később még több madarat is találok.
Gamescom 2024
(Képhitel: Xbox Game Studios)
További gyakorlati előzeteseinkért és exkluzív interjúinkért látogass el a Gamescom 2024 tudósítási csomópontunkra.
„Visszagondoltunk arra, hogy mit csináltunk a kamerával, vagy mit nem csináltunk a kamerával, Maxszel a Life is Strange-ben” – mondta Michel Koch kreatív igazgató. „És megkérdeztük a programozót, hogy ‘szerinted tudnánk-e állandóan videót rögzíteni a játékban, és működne-e?’. Úgy éreztük, hogy ez a tökéletes eszköz arra, hogy a környezetet nézd, hogy elmerülj a játék világában, ami annyira fontos, és hogy megnézd a barátaidat, megnézd a dolgokat.”
„Azért király, mert szinte állandóan filmezhetsz” – teszi hozzá Luc Baghadoust, a stúdió executive producere. „Megörökítheted természetesen a játékmenethez kapcsolódó dolgokat, de emellett megvan a szabadság, hogy gyakorlatilag bármit felvehetsz, amit csak akarsz. Nagyon király látni, hogy még magunkkal is egészen másképp használjuk a kamerát, amikor játszunk a játékkal. Cathy kiváló felvételeket készít, én pedig rendetlen dolgokat, de örülök, hogy a rendetlen felvételeim lejátszódnak. Alig várjuk, hogy lássuk, hogyan fogják az emberek kreatív módon használni a videokamerát”.
(Képhitel: Don’t Nod)
Az én időm a Lost Recordsnál: Bloom & Rage Swann Holloway hálószobájában kezdődik. Visszarepültem 1995-be, hogy újra átéljem az egyik emlékét, és éppen egy VHS kazetta után kutatok, amit a hátizsákomba pakolhatok. Sok időt töltök azzal, hogy elmerüljek a szobája minden részletében, megvizsgálok minden elérhető tárgyat és megcsodálom a dekorációt. Minden, amivel kapcsolatba tudok lépni, nosztalgiával tölt el, kezdve a kazettás dobozok kinyitásától a házi készítésű címkékkel ellátott kazettákig, egészen a Don’t Nod ’90-es évek ikonikus trollbabájának megcsodálásáig. Azonnal a Life is Strange jut eszembe, és az, ahogy a kaland mindig hagyja, hogy időt szánjak a környezetem felfedezésére. De itt a Bloom & Rage-ben sokkal több az interaktivitás, legyen szó akár egy talált gyűrött papírgombóc kibontásáról, vagy arról, hogy egy terráriumban egy Twiglet nevű pálcikás rovar háziállatnak mondok egy üdvözletet. A hálószoba képet fest Swannról, a holmijai rávilágítanak az érdeklődési körére, a kommentárjai pedig ablakot nyitnak a személyiségére.
A legjobban azonban azt szeretem, amikor a kezembe vehetem a videokameráját. Ahogy készül a kiköltözésre, körbe kell filmeznem Swann hálószobáját, hogy egy házi videót készítsek, amelyet emlékként megőrizhet. Különböző érdekességekkel és meghatározott számú felvétellel, amit el kell végeznem, szabadon megválaszthatom, hogy mit filmezek, és még vissza is nézhetem, és szerkeszthetem a videót, hogy kicseréljem a felvételeket. Minél többet játszom, annál jobban megszeretem a videokamera szerepét a Bloom & Rage-ben – ez egy olyan kifejezési lehetőség Swann és barátai számára, amely arra ösztönöz, hogy elengedjem a kreatív oldalamat. De egyúttal egy másik módot is ad arra, hogy a világot, amelyben vagyok, másképp szemléljem.
„Ez Swann eszköze arra, hogy interakcióba lépjen a környezetével” – meséli Cathy Vincelli producer. „De mint játékos, ügynökséget adunk az embereknek, még akkor is, ha konkrét dolgokat veszel fel a memoárokhoz, akkor is szerkesztheted és kicserélheted a felvételeket, ha úgy érzed, hogy nem jó. Újraforgathatsz valamit, ha akarsz. Szóval jó, hogy van ez a fajta egyensúly. Ez egy eszköz a játékmenethez, de a játékosok számára is valami szórakoztató dolog, amivel szintén kreatívak lehetnek.”
Filmek készítése
(Kép hitel: Don’t Nod)
Imádom, hogy a demó során bármikor eldönthetem, hogy mit filmezzek, és hogy később még a karakterek visszajátszását is láthatom, és megnézhetem, hogy mit filmeztem. Ez egy állandóan jelenlévő berendezési tárgy, amely tükrözi Swann filmkészítés iránti szenvedélyét, és az, ahogyan alakíthatom a felvételeket, egy kézzelfogható visszajelzés, amely olyan érzést kelt, mintha közvetlenül befolyásolnám a videó emlékeit. Nem úgy, mint ahogyan a Life is Strange-ben Polaroidokat pattintasz az eredmények összegyűjtéséhez, itt is vannak végig filmezési lehetőségek, amelyek különböző gyűjteményekhez kapcsolódnak. Miután például lefilmeztem a macskámat, Pumpkint (akit igen, meg lehet simogatni) a szobámban, több „További macskás felvételek” feliratú helyet is megörökíthetek, például a fal egy karcolásokkal borított részét vagy egy egérjátékot. Megragadom az alkalmat arra is, hogy lefilmezzek egy kismadarat az ablak előtt, és a további madarakat megörökítő számjelzővel egyértelmű, hogy később még több madarat is találok.
Gamescom 2024
(Képhitel: Xbox Game Studios)
További gyakorlati előzeteseinkért és exkluzív interjúinkért látogass el a Gamescom 2024 tudósítási csomópontunkra.
„Visszagondoltunk arra, hogy mit csináltunk a kamerával, vagy mit nem csináltunk a kamerával, Maxszel a Life is Strange-ben” – mondta Michel Koch kreatív igazgató. „És megkérdeztük a programozót, hogy ‘szerinted tudnánk-e állandóan videót rögzíteni a játékban, és működne-e?’. Úgy éreztük, hogy ez a tökéletes eszköz arra, hogy a környezetet nézd, hogy elmerülj a játék világában, ami annyira fontos, és hogy megnézd a barátaidat, megnézd a dolgokat.”
„Azért király, mert szinte állandóan filmezhetsz” – teszi hozzá Luc Baghadoust, a stúdió executive producere. „Megörökítheted természetesen a játékmenethez kapcsolódó dolgokat, de emellett megvan a szabadság, hogy gyakorlatilag bármit felvehetsz, amit csak akarsz. Nagyon király látni, hogy még magunkkal is egészen másképp használjuk a kamerát, amikor játszunk a játékkal. Cathy kiváló felvételeket készít, én pedig rendetlen dolgokat, de örülök, hogy a rendetlen felvételeim lejátszódnak. Alig várjuk, hogy lássuk, hogyan fogják az emberek kreatív módon használni a videokamerát”.