Sherlock Holmes, Columbo és Jessica Fletcher (a Murder She Wrote-ból) semmit sem ér a Happy Broccoli Games Duck Detective játékához képest. A frissen elvált címszereplő, Eugene McQuacklin próbál lakbért keresni, és mint minden nagyszerű kitalált gumiember, úgy tűnik, hogy kapcsolata is zátonyra futott, köszönhetően sajátos bűnének: a szivacsos kenyér iránti túlbuzgó vonzalmának. Mivel a számlákat ki kell fizetnie, és a pirítóst is el kell fogyasztania, ideje azt tennie, amihez a legjobban ért. Kikotyog egy ügyet (még csak nem is sajnálom).
Attól a perctől kezdve, hogy februárban játszottam a Steam Next Fest demójával, azonnal el voltam ragadtatva a Duck Detective-től: The Secret Salami komikus képességei (vagy inkább csőre). A film noir előtt való folyamatos tisztelgés a játék egyik nagy fénypontja; Eugene gyakran mond belső monológot, hogy leírjon egy helyszínt az esős, szepiás jelenetek alatt. Philip Marlowe, egyél a szívedből. Egy telefonhívás után egy helyi buszpályaudvaron ellopott ebéd körül forgó ügy megoldásával bíznak meg. De miután nyomokat találok, és kikérdezem az alkalmazottakat, olyan következtetéseket vonok le, amelyek egy még nagyobb rejtélyt kezdenek kibogozni, és a legjobban szórakozom, amikor megpróbálok a végére járni az egésznek.
Zavard fel a tollakat
(Kép hitel: Happy Brokkoli Games)
A nyomozós játékok nagy rajongójaként már régóta vágytam egy új élményre, amivel megvakarhatom a nyomozós viszketést, és a Duck Detective: A titkos szalámi pont ezt tette. Egy nagy ügyet kell megoldanod, ami kezdetben azzal kezdődik, hogy egy ebédlopás ügyében nyomozol, de kezded megérteni, hogy több van a buszpályaudvaron, mint ami elsőre látszik.
Indie Spotlight
(Képhitel: Newfangled Games)
Ez a papírhajtogatós rejtvényjáték az otthonról való távozásról gyönyörűen, őrjítően kielégítő
A detektívmunkát úgy kell végezned, hogy a környezetedet vizsgálod, vagy kikérdezed azokat, akikkel találkozol, hogy kulcsfontosságú nyomszavakat gyűjts össze. Attól kezdve, hogy egy találkozótársad részleteit – például a fáradt szemét vagy a K-Pop iránti vonzalmáról árulkodó gyűjtőjelvényét – vizsgálod meg, egészen a táska tartalmának átnézéséig, a nagyító az egyik legfontosabb eszközöd. Erről rögtön eszembe jutott a békanyomozós időszakom – vajon mit szólna a kétéltű nyomozó Eugene McQuacklinhez? Na, ezt a crossover-t szívesen megnézném.
Sherlock Holmes, Columbo és Jessica Fletcher (a Murder She Wrote-ból) semmit sem ér a Happy Broccoli Games Duck Detective játékához képest. A frissen elvált címszereplő, Eugene McQuacklin próbál lakbért keresni, és mint minden nagyszerű kitalált gumiember, úgy tűnik, hogy kapcsolata is zátonyra futott, köszönhetően sajátos bűnének: a szivacsos kenyér iránti túlbuzgó vonzalmának. Mivel a számlákat ki kell fizetnie, és a pirítóst is el kell fogyasztania, ideje azt tennie, amihez a legjobban ért. Kikotyog egy ügyet (még csak nem is sajnálom).
Attól a perctől kezdve, hogy februárban játszottam a Steam Next Fest demójával, azonnal el voltam ragadtatva a Duck Detective-től: The Secret Salami komikus képességei (vagy inkább csőre). A film noir előtt való folyamatos tisztelgés a játék egyik nagy fénypontja; Eugene gyakran mond belső monológot, hogy leírjon egy helyszínt az esős, szepiás jelenetek alatt. Philip Marlowe, egyél a szívedből. Egy telefonhívás után egy helyi buszpályaudvaron ellopott ebéd körül forgó ügy megoldásával bíznak meg. De miután nyomokat találok, és kikérdezem az alkalmazottakat, olyan következtetéseket vonok le, amelyek egy még nagyobb rejtélyt kezdenek kibogozni, és a legjobban szórakozom, amikor megpróbálok a végére járni az egésznek.
Zavard fel a tollakat
(Kép hitel: Happy Brokkoli Games)
A nyomozós játékok nagy rajongójaként már régóta vágytam egy új élményre, amivel megvakarhatom a nyomozós viszketést, és a Duck Detective: A titkos szalámi pont ezt tette. Egy nagy ügyet kell megoldanod, ami kezdetben azzal kezdődik, hogy egy ebédlopás ügyében nyomozol, de kezded megérteni, hogy több van a buszpályaudvaron, mint ami elsőre látszik.
Indie Spotlight
(Képhitel: Newfangled Games)
Ez a papírhajtogatós rejtvényjáték az otthonról való távozásról gyönyörűen, őrjítően kielégítő
A detektívmunkát úgy kell végezned, hogy a környezetedet vizsgálod, vagy kikérdezed azokat, akikkel találkozol, hogy kulcsfontosságú nyomszavakat gyűjts össze. Attól kezdve, hogy egy találkozótársad részleteit – például a fáradt szemét vagy a K-Pop iránti vonzalmáról árulkodó gyűjtőjelvényét – vizsgálod meg, egészen a táska tartalmának átnézéséig, a nagyító az egyik legfontosabb eszközöd. Erről rögtön eszembe jutott a békanyomozós időszakom – vajon mit szólna a kétéltű nyomozó Eugene McQuacklinhez? Na, ezt a crossover-t szívesen megnézném.
A feljegyzett nyomokat felhasználva kinyitja a megbízható jegyzetfüzetét, és megpróbálja összerakni a mondatokat. Amint helyesen kitöltötted a hézagokat, befejezed a következtetés(k)et, amely lehetővé teszi, hogy továbblépj az ügy következő részéhez. Ezt a funkciót rögtön az elején megismerheted, hiszen a játék azzal kezdődik, hogy ki kell találnod, miért van a Duck Detective-nek eleve pénzszűkében. Bár van egy alapvető rejtély, amit meg kell oldanod, lényegében egy sor mini-ügyet oldasz meg, miközben a bűnös megtalálásán dolgozol.
Ahogy például elkezdtem felfedezni a buszpályaudvart, az első dolog, amit össze kellett raknom, az a fő gyanúsítottjaimként szolgáló alkalmazottak neve volt – mivel senki sem volt hajlandó megfelelő bemutatkozásra. Miután majdnem mindenkit kikérdeztem, és a hely minden centijét átnéztem – mind belül, mind kívül -, összekötöttem a pontokat, és minden szereplőt helyesen neveztem meg a jegyzetfüzetemben. Csak ezután kezdhettem el dolgozni azon, hogy rátérjek az ügy lényegére.