A Final Fantasy 7 Rebirth-ben pillangók vannak a gyomromban. Ismét a kísértethotelben, az Arany csészealjban szálltam meg, és valaki kopogtatott az ajtómon. Ahogy elindulok megnézni, hogy ki az, egy nagy idegburok vagyok. Olyan sokáig tartott, mire ideértem, és úgy érzem, mintha minden erre a pillanatra épült volna. 70 óra elteltével, számtalan döntéssel és számtalan mellékküldetéssel a hátam mögött, mindjárt meglátom, hogy az erőfeszítéseim meghozták-e a gyümölcsüket. Bárki is áll az ajtó túloldalán, az lesz az én Skywheel partnerem. A baj csak az, hogy a szívem egy bizonyos partitársra fájt, mióta elkezdtem a kalandjaimat a Square Enix RPG-jével, és nagyon meg fogok keseredni, ha ez nem jön össze.
Ahogy odalépkedek Clouddal az ajtóhoz, és interakcióba lépek a kilinccsel, úgy érzem, mintha lassított felvételen élném át, ami ezután történik. A másodperc töredékére eszembe jutnak azok a vakrandis valóságshow-k, ahol visszahúzzák a válaszfalat, hogy kiderüljön, ki van a másik oldalon. Most már túlságosan beleéltem magam, és nincs visszaút. Ez az igazság pillanata. *Oh istenem. Ez az. Végre kiderül.
Nem szégyellem bevallani, hogy amikor végre megláttam, hogy álmaim párja köszön rám, hangos ujjongást bocsátottam ki magamból, és felpattantam a helyemről. Tifa. Ez Tifa. TIFA. Megcsináltam! Végre átélhetem az Égkerék-jelenetet, és ami még jobb, egy olyan karakterrel láthatom, aki elrabolta a szívemet. Hack yeah. A Final Fantasy 7 Rebirthben a kívánt partner megszerzése olyan, mint egy sajátos játék, de most nem is lehetnék boldogabb, hogy sikerült.
Randi este
(Kép hitel: Square Enix)
A Final Fantasy 7 Rebirth alapvetően a kötődésről szól. A beszélgetések során választott válaszoktól kezdve a csatában használt szinergiamozdulatokon át a mellékküldetésekig, amit teljesítesz, a kaland során sok minden, amit teszel, arra irányul, hogy elmélyítsd a kötelékeidet a csoportod tagjaival. Tulajdonképpen ez az, amit a legjobban élveztem a Cloud és társaival töltött időmben. Nemcsak a bajtársiasság és a társaság érzését építette ki, hanem azt is, hogy minden eddiginél jobban törődtem a híres szereplőgárdával. De persze a kötelékrendszer is kapcsolódik a híres Skywheel randevúhoz, amire oly sok rajongó emlékszik szívesen az eredeti játékból. Amióta a Rebirth megjelent, kíváncsian várom, hogyan hozza vissza az Arany csészealjat és az Égkerék-pillanatot. De nem hiszem, hogy ennyire beleéltem volna magam abba, hogy kivel élem át, ha a játék nem adna prioritást a kötelékeknek.
Egy kártyajáték
A Final Fantasy 7 Rebirth-ben pillangók vannak a gyomromban. Ismét a kísértethotelben, az Arany csészealjban szálltam meg, és valaki kopogtatott az ajtómon. Ahogy elindulok megnézni, hogy ki az, egy nagy idegburok vagyok. Olyan sokáig tartott, mire ideértem, és úgy érzem, mintha minden erre a pillanatra épült volna. 70 óra elteltével, számtalan döntéssel és számtalan mellékküldetéssel a hátam mögött, mindjárt meglátom, hogy az erőfeszítéseim meghozták-e a gyümölcsüket. Bárki is áll az ajtó túloldalán, az lesz az én Skywheel partnerem. A baj csak az, hogy a szívem egy bizonyos partitársra fájt, mióta elkezdtem a kalandjaimat a Square Enix RPG-jével, és nagyon meg fogok keseredni, ha ez nem jön össze.
Ahogy odalépkedek Clouddal az ajtóhoz, és interakcióba lépek a kilinccsel, úgy érzem, mintha lassított felvételen élném át, ami ezután történik. A másodperc töredékére eszembe jutnak azok a vakrandis valóságshow-k, ahol visszahúzzák a válaszfalat, hogy kiderüljön, ki van a másik oldalon. Most már túlságosan beleéltem magam, és nincs visszaút. Ez az igazság pillanata. *Oh istenem. Ez az. Végre kiderül.
Nem szégyellem bevallani, hogy amikor végre megláttam, hogy álmaim párja köszön rám, hangos ujjongást bocsátottam ki magamból, és felpattantam a helyemről. Tifa. Ez Tifa. TIFA. Megcsináltam! Végre átélhetem az Égkerék-jelenetet, és ami még jobb, egy olyan karakterrel láthatom, aki elrabolta a szívemet. Hack yeah. A Final Fantasy 7 Rebirthben a kívánt partner megszerzése olyan, mint egy sajátos játék, de most nem is lehetnék boldogabb, hogy sikerült.
Randi este
(Kép hitel: Square Enix)
A Final Fantasy 7 Rebirth alapvetően a kötődésről szól. A beszélgetések során választott válaszoktól kezdve a csatában használt szinergiamozdulatokon át a mellékküldetésekig, amit teljesítesz, a kaland során sok minden, amit teszel, arra irányul, hogy elmélyítsd a kötelékeidet a csoportod tagjaival. Tulajdonképpen ez az, amit a legjobban élveztem a Cloud és társaival töltött időmben. Nemcsak a bajtársiasság és a társaság érzését építette ki, hanem azt is, hogy minden eddiginél jobban törődtem a híres szereplőgárdával. De persze a kötelékrendszer is kapcsolódik a híres Skywheel randevúhoz, amire oly sok rajongó emlékszik szívesen az eredeti játékból. Amióta a Rebirth megjelent, kíváncsian várom, hogyan hozza vissza az Arany csészealjat és az Égkerék-pillanatot. De nem hiszem, hogy ennyire beleéltem volna magam abba, hogy kivel élem át, ha a játék nem adna prioritást a kötelékeknek.
Egy kártyajáték
(Kép hitelesítés: Square Enix)
A Queen’s Blood kártyajáték a Final Fantasy 7 Rebirth legjobb kiegészítője és az RPG legnagyobb figyelemelterelése
A 8. fejezetben található kezdeti randevúval, ahol először kopogtat valaki a hotel ajtaján, hogy megnézze a Gold Saucer látnivalóit, tévesen azt hittem, hogy már jóval azelőtt biztosítottam a kívánt randevút, hogy az ténylegesen megtörtént volna. Azt hiszem, ez számomra azért is növelte a tétet, mert az addig a pontig vezető úton már nagyon sok energiát fektettem a Tifához való kötődésem elmélyítésébe; biztosítottam, hogy folyamatosan mellette harcoljak, bőségesen kihasználtam a Clouddal való szinergiamozdulatait, és minden mellékküldetést teljesítettem, amiben személyesen is részt vett. Minden beszélgetés előtt mentettem is, hogy minden alkalommal a lehető legjobb választ válasszam.
Tűzijáték
(Képhitel: Square Enix)