Szó szerint a padlóba verem a fejem, mert ez a Baldur’s Gate 3 rejtvény minden alkalommal, amikor elrontom, a lépcsőn dob lefelé. Minden frusztráció ellenére, amit ez okozott nekem, már látom, hogy az ehhez hasonló rejtvények kulcsfontosságúak abban, hogy remélem, a Baldur’s Gate 3 DLC milyen lehet.
Ez a cikk kisebb spoilereket tartalmaz a Baldur’s Gate 3 kapcsán.
A Baldur’s Gate 3 első felvonásában, ha elég erősen keresel, találsz egy rejtekhelyet, amelyet Zhentarim laknak, egy olyan csoport, amely valahol a kereskedők és a zsoldosok között helyezkedik el. Köztük van valaki, aki nem igazán illik bele ebbe a képbe: Oskar, egy magasröptű művész magából a Baldur’s Gate-ből, akit elraboltak, és arra kényszerítettek, hogy foglyai számára fessen.
Szabadítsd ki Oskart, és ő visszamegy a városba a pártfogójához és szeretőjéhez, a bájos Lady Jannathhoz. Baldur’s Gate-be érkezve azonban azt kell tapasztalnod, hogy a házassági boldogságuk némileg megzavarodott. Lady Jannath háza szuperül kísértetjárta, és rajtad múlik, hogy segítesz-e rajta.
A baj az, hogy bármi is kísért a házban, az egyértelműen a Poltergeist útját járja, és a bútorokat dobálja. Nem számít, mennyire jól páncélozott a barbárod, ha egy repülő szekrény eltalálja, az valószínűleg okoz némi kárt, ezért le kell győznöd a szellemet, mielőtt továbbléphetnél. Hamarosan világossá válik, hogy a kísértés forrása maga Oskar, és a legfelső emeleten lévő festőműterme rejti a keresett válaszokat.
Lépcső a mennyországba
(Kép hitel: Larian Studios)SPELLBOUND
(Kép hitel: Larian Studios)
A Baldur’s Gate 3 legnehezebb főnökét egy zseniális stratégiával és a D&D legikonikusabb varázslatával győztem le.
Sajnos odajutni könnyebb mondani, mint megtenni, hála egy csomó elátkozott koponyának, amelyek a ház minden lépcsőfoka felett ülnek, és Thunderwave-et vetnek mindenkire, aki túl közel kerül. A Jannath Manor lépcsőházainak spirális kialakításának köszönhetően, ha elkap egy hullám, valószínűleg mindet el fogod találni, és a lépcsőn lefelé flipperezni fogsz, amíg le nem érsz az alagsorba.
A Baldur’s Gate 3-ban megannyi módon meghaltam – szakadékba lökve, ipari kalapáccsal összezúzva, orgyilkosok által szalagokra vágva, megégetve vagy felhólyagosodva az elemi sebzéstől -, de ez volt a legkínosabb. Hős vagyok! Egy egész egyedi páncélzatba vagyok öltözve, ami lehetővé teszi számomra, hogy egy toronymagas ogre találatát tankoljam. Nem kéne, hogy egy nyöszörgő halom halálos mentődobássá váljak a lépcsőn való leesés miatt. És ez biztosan nem történhet meg többször is, amikor megpróbálok új utakat találni a lépcsőházi csontvázas ellenségeim megkerülésére. Csak elképzelni tudom, mit gondolhat Lady Jannath, miközben nézi, ahogy leendő megmentői sokadszorra is felszedik magukat a pince padlójáról.
De bármennyire is megalázónak bizonyul a sok halálom, Lady Jannath háza tökéletes példája annak, hogy milyennek kellene lennie a Baldur’s Gate 3 DLC-jének. A Larian világossá tette, hogy nem akarja, hogy a játékosok túllépjék a Baldur’s Gate 3 jelenlegi szinthatárát. Ez némileg kizárja a hatalmas, harcokkal teli kesztyűket (bár el tudnék képzelni egy gladiátor arénát a Pokemon-sorozat Battle Frontier stílusában, ami szórakoztató végjátéktevékenység lenne). Ami viszont helyet hagy a D&D-stílusú mellékküldetéseknek, amelyekben a Baldur’s Gate 3 él, és amelyek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a játék olyan hűen adaptálja a forrásanyagot.
D&DLC
(Kép hitel: Larian Studios)
„Lady Jannath háza egy ilyen pillanat. Akárcsak a zombival való nézeteltérés, amely végül kiágazik a küldetésből. Vagy az egyik híve által meggyilkolt pap rejtélye. Vagy a feldarabolt bohóc testrészeinek felkutatása.”
A Baldur’s Gate 3 kritikámban arról a rengeteg új élményről áradoztam, amit a játék még több tucatnyi játékóra után is folyamatosan rám zúdított: „Ezek azok a pillanatok, amelyek miatt ezt a játékot igazán autentikus D&D-élménynek érzem. Ezek a Dungeon Master láthatatlan keze, ahol a Larian finoman ellök a billentyűzettől, és emlékeztet arra, hogy ez valaki másnak a története is”.
Lady Jannath háza egy ilyen pillanat. Ahogy a zombival való nézeteltérés is, ami végül elágazik a küldetéséből. Vagy az egyik híve által meggyilkolt pap rejtélye. Vagy egy feldarabolt bohóc testrészeinek keresése. Vagy a vita, amit egy újságíróval kell lefolytatnia, hogy megakadályozza, hogy a helyi újságban rágalmazzák. Még a Gauntlet of Shar, egy cselekményközpontú momentum is hasonlóan illik a képbe, hiszen arra kényszerít, hogy minden képességedet – nem csak a harci képességeidet – használd a siker érdekében. Maga a Baldur’s Gate tele van ezekkel a harcra kihegyezett „töltelékepizódokkal”, amelyek egy valódi D&D-kampányt olyan szórakoztatóvá tesznek, és rengeteg hely van még többre.
A Baldur’s Gate egy új régiója új felfedezésre váró helyeket nyitna meg, de semmi okunk nincs arra, hogy ne mehetnénk el Faerun egy új részére. Mit szólnátok egy kiránduláshoz Gale tornyához Waterdeepben? Egy tisztogató akció a megváltott Elturelben, a városban, ahonnan a Tieflingek a játék első felvonásában elmenekültek? Egy tisztelgés egy másik klasszikus D&D CRPG, a Neverwinter előtt? Candlekeep még egy hivatalos gyűjteménye is van az egyfelvonásos kalandoknak, ami tökéletes helyszínt biztosíthatna egy teljesen új Baldur’s Gate 3 kiegészítőhöz.
Igaz, ezek közül a helyszínek közül több is túlzásba vinné, hogy ez egy Baldur’s Gate-kiterjesztés legyen, de a lényeg áll. Ezt a világot, és általában a D&D-t nagy narratív ívek alakítják, amelyeket minden oldalról kisebb pillanatok, a rejtvényfejtés és a felfedezés apró darabkái szegélyeznek, amelyek mélységet adnak a világuknak. A Baldur’s Gate 3 már most is minden lépésben erre támaszkodik, kiváló alapot teremtve a remélhetőleg hamarosan érkező bővítésekhez.
Ha már megkérdezted, íme minden, amit a One D&D tanulhat a Baldur’s Gate 3-tól.