A Blasphemous 2 kritikánkban a The Game Kitchen vérpezsdítő második eljövetelét úgy jellemzem, hogy „egy Souls-féle folytatás, amely éppoly nyugtalanító, mint amennyire kiszámíthatatlan”. Ez nagyrészt a Metroidvania-meets-FromSoftware-stílusú kaland brutális bossharcaira, a vallás és a szektásság által keretezett tragédia szétszórt témáira, valamint a mindenütt jelenlévő rettegésre utal, amely mindezeket táplálja.
A Blasphemous 2 a 2019-es előd fáklyáját továbbvivő, teljes értékű folytatás, és a műfajoknak és játékoknak, amelyek oly erősen inspirálták. Sok területről kölcsönöz, az biztos, de van egy kulcsfontosságú jellemzője, amit számomra jobban csinál, mint az Elden Ringtől a Sekiroig és a Hollow Knightig minden, az összekapcsolt világa. Sőt, a Blasphemous 2 térképe annyira gördülékeny, hogy azt hiszem, a Dark Souls óta nem élveztem ilyen labirintusszerű, mégis összefüggő térben mászkálni.
Vezessen az útra
(Kép hitel: Team17)JÖVŐS GOAT?
(Kép hitel: Team Cherry)
Hollow Knight Silksong: Minden, amit eddig tudunk
Ahol a Blasphemous 2 és a Dark Soulshoz hasonló alkotások felfedezés szempontjából leginkább különböznek – a 2D vs. 3D megjelenítés mellett -, az a megtekinthető térkép beépítése. A Dark Souls első felében (vagyis a bonfire ellenőrzőpontok közötti gyors utazás feloldása előtt) a felfedezés a véletlenszerű felfedezésen alapul. Lordran lényegében egy függőleges síkra épül, így azok az első alkalmak, amikor valami rozoga, régi liftből vagy másból kilépve rájössz, hogy valahogy visszatértél egy olyan területre, ahol órákkal ezelőtt jártál utoljára, vízválasztó pillanatokká válnak. Legyen az Undead Parish a Firelink Shrine, a Valley of the Drakes a Blighttown, vagy a Havel’s Tower a Darkroot Basin, minden alkalommal, amikor egy „új” helyszínen bukkansz fel, csak hogy rájöjj, hogy egyszerűen más szögből érkeztél, megállítanak.
A játékosok persze az elmúlt 12 évet azzal töltötték, hogy a Dark Souls ezen tulajdonságát üdvözölték. A Blasphemous 2 megközelítése más, a metroidvania jegyeire támaszkodik, ahogy azt máshol, például a Hollow Knightban láthattuk. De ellentétben a Team Cherry nagyra becsült akció-kalandeposzával, a Blasphemous 2 nem kínál megvásárolható vagy felfedezhető pályatöredékeket, ami a pixel art esztétikájához illő, régiesebb hangulatot kölcsönöz. Mint minden más Metroidvania játékban, a Blasphemous 2 térképének nagy részét is csak azután fedezheted fel, hogy feloldottad az új áthaladási képességeket – mint például a dupla ugrások, a légi szökellések és a földön taposások -, amelyek lehetővé teszik, hogy elérd az egykor elérhetetlen területeket.
(Kép hitel: Team17)
„De ha egymással összefüggő, a lépték szemléltetésére a vertikalitást használó burjánzásokról van szó, a Blasphemous 2 a lehető legjobb.”
Ahol azonban a Blasphemous 2 kiemelkedik, az az, hogy mindez hogyan kapcsolódik a narratívához. Ennek a világnak a tájképe folyamatosan változik, és minden egyes kulcsfigurával, akit The Penitent One – azaz te, a játékos – erőszakkal eltávolít, a változás folyamata folyamatosan felgyorsul. És így, amikor a Távollevők Bazilikája hozzáférhetővé válik, tökéletesen érthető, hogy a Tornyok Koronájához kapcsolódik. A Beneath Her Secret Grounds természetesen az Anyák Anyja alatt helyezkedik el, a Profundo Lamento pedig fölötte a földszinten az Áldott Név Városához vezet; míg a The Severed Tower valójában csak az Elsüllyedt Katedrális és a Labyrinth of Tides között helyezkedhetne el.
Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a beavatatlanok számára ez úgy hangzik, mintha egyszerűen rímbe szedném a játékbeli helyszíneket, és bár ez igaz, nem érdemes elrontani, hogy pontosan miért is van ennek értelme. Csak tudd, hogy a Blasphemous 2 átfogó fővonalbeli története, mellékes vállalkozásai, tárgyleírásai, és a párbeszédfoszlányok, amelyeket a csavaros és elgyötört NPC-k a The Penitent One-nal osztanak meg az út során, egyre világosabbá teszik, hogy miért olyan ez a világ, amilyen. Ráadásul csak a játék vége felé érünk oda, hogy mindezek a dolgok a helyükre kerüljenek, és egy sor heuréka-pillanatot idéznek elő, amikor tanulmányozzuk a tágabb értelemben vett térképeket, és a dolgok a helyükre kerülnek.
Abszolút rajongok a jól megtervezett térképekért, minden formában és méretben. Szerintem a Hollow Knight Hallownestje zseniális. Szerintem az Elden Ring’s Lands Between az egyik legérdekesebb és legösszefüggőbb játékvilág, amit valaha láttam. A Red Dead Redemption 2 American Frontierje ott van a videojátékok történetének legszebb sandboxai között, míg a GTA Online Los Santosának utcáit valószínűleg jobban ismerem, mint a szülővárosomat, Glasgow-t. De ha egymással összefüggő, a vertikalitást a lépték szemléltetésére használó burjánzásokról van szó, akkor a Blasphemous 2 a lehető legjobb. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a Dark Souls óta láttam magabiztosabban kivitelezett példát erre, és ez a legmagasabb, legvertikálisabb dicséret, amit adhatok.
Tartsd a lépést a videojátékok megjelenési dátumaival minden platformon