A PlayStation State of Play és a Nintendo Direct idei bemutatóinak legfrissebb ajánlatai már meg is érkeztek. Mindkét eseménynek megvoltak a maga érdemei mindvégig, de két ismerős arc uralja most a show utáni beszélgetéseket: a Tomb Raider és a Final Fantasy 7. És ha ezt 1997-ben mondták volna nekem, mint 11 éves koromban, nem hiszem, hogy elhittem volna.
Mindkét játék különböző okokból lopta el tegnap a saját show-ját – amit később részletesebben is megvizsgálunk -, de tény, hogy a két legjelentősebb játékgyártó cég tegnapi legnagyobb felhajtása a múlt században született ötletekből származik.
Jelenleg a horror műfaj reneszánszát éljük: a Resident Evil 4-től kezdve a Dead Space-en át a System Shockig minden, ami idén már remake-kezelésben részesült; a Silent Hill 2 és az Alone in the Dark pedig a horizonton várakozik, hogy még több hasonlót hozzon. A Metal Gear Solid 3 a sorban áll a régóta várt újjáélesztés előtt, és mivel a Konami a klasszikus JRPG-k, a Suikoden és a Suikoden 2 remasterezésén is dolgozik, mindkettő jövőre esedékes, ez tényleg olyan, mintha az aranykor ihlette aranykor lenne.
Vissza a jövőbe
(Kép hitel: Square Enix)BOOM RAIDER
(Kép hitel: Crystal Dynamics)
Az eredeti Tomb Raider-trilógia remastered változata készül Nintendo Switch-re.
Lényegében a Nintendo és a Sony legizgalmasabb bemutatói a múlt század ötletei voltak, és ez szerintem elképesztő. Látni Lara Croftot, amint a Nintendo zászlóshajójának kézikonzolján ismerős, de átdolgozott környezetben ugrándozik, pillangókkal töltötte meg a gyomromat. Tüskecsapdák mellett elrobogni, hószánon átrepülni szakadékokon, és a tyrannosaurus rex vadászik rám – mindez fantasztikusan nézett ki.
Mivel a Tomb Raider hajnalán még ott voltam – Lara első, a Sciont üldöző Natla-csatározós kalandjától kezdve a folytatásban a Xian tőrének keresésén át a világjárásig és a harmadik részben az 51-es körzetbe való beszivárgásig -, bizonyára én is a nosztalgiázó célközönséghez tartozom, de a gondolat, hogy két kisgyermekemet olyan játékokkal ismertetem meg, amelyek saját gyerekkorom ilyen nagy részét formálták meg, szülőként is különösen izgalmas.
Az igazat megvallva, én sem emlékszem, mikor játszottam utoljára valamelyik játékkal. A Tomb Raider reboot sorozatot 2013-tól kezdve élveztem, de nem hiszem, hogy a 2007-es, tizedik évfordulós remake óta újra megnéztem volna az eredetit; a Tomb Raider 2-vel és 3-mal pedig a ’97-es, illetve ’98-as megjelenés óta nem játszottam. Ami megint csak növeli az izgalmat.
(Kép hitel: Square Enix)
„Ami a Final Fantasy 7-et illeti, a modern kori újragondolás következő kiadása mindig is valószínű volt, hogy a Sony legújabb State of Play bemutatójának záróakkordja lesz, de a Rebirth nem vesztegette az időt, hogy levegyen minket a lábunkról.”
Ami a Final Fantasy 7-et illeti, a modern kori újragondolás következő kiadása mindig is valószínű volt, hogy a Sony legújabb State of Play bemutatójának záróakkordja lesz, de a Rebirth nem vesztegette az időt, és mégis levett minket a lábunkról. A döntés, hogy a történetet több különböző részre osztják, ellentmondásos volt, és az is marad – de a Junon kikötőjében felvillanó nagy kánon, a parádé ugyanannak a tengerparti városnak a központi főutcáján, a kötélpályás utazás az Arany csészealjhoz, Cait Sith, Vincent, Zack, Red 13 szülővárosa, Cosmo Canyon, Bugenhagen, a Smaragd és Rubin fegyver említése, az a nagy mocsári kígyó, amit Sephiroth könnyedén elintéz… mély lélegzet… ez sok volt.
És zseniális is volt. Én is azok közé a népek közé tartoztam, akiket elriasztott a remake többrészes felépítése, így bár az első rész már le van töltve a PS5-ömre jobb híján (PS4-en vásároltam a múlt generációban), szándékomban állt megvárni, amíg az összes rész elérhetővé válik, mielőtt egyetlen egyszeri végigjátszással játszottam volna. Most azonban az a tervem, hogy rögtön beleugrok. Teljesen el vagyok ragadtatva attól, amit a Square Enix a legutóbbi State of Play-en bemutatott, és most már alig várom, hogy újra találkozzak egy újabb karaktercsoporttal, akik az elmúlt 26 évben olyan fontos szerepet játszottak az életemben.
Ha más nem is, a Nintendo Direct és a PlayStation State of Play legutóbbi bemutatói rávilágítottak arra, hogy a videojátékok jövője mennyire fényes. Amikor az ehhez hasonló bemutatók jól sikerülnek, gyakran ez maradandó benyomást kelt a leendő játékosok körében. Ezúttal azonban a múlt az, ami a jövőre is hatással van – most, ebben a konkrét esetben jobban, mint valaha. És a magamfajta, bizonyos évjáratú játékosok számára, akiknek egy új játékosgenerációt kell inspirálniuk és befolyásolniuk, ez igazán izgalmas.
Íme néhány a legjobb új játékok közül 2023-ra és azon túlra, amelyeket érdemes a kívánságlistádra feltenned.