Itt az ideje, hogy beszéljünk valamiről, amit a Star Wars már jó ideje kerül: az eredeti trilógia szereplőinek újraszemélyesítéséről. Már régóta követelik, hogy Luke Skywalkert új színészek alakítsák (Sebastian Stan, valaki?), de ez nagyjából olyan dolog volt, amivel a franchise-nak nem kellett rendesen szembesülnie – egészen mostanáig.
Lehet, hogy Leia nevének említése az Ahsoka 7. epizódjában csak egy apróság, de egy olyan sebet tépett fel, ami már egy ideje gennyesedett. Carrie Fisher 2016-ban bekövetkezett korai halála talán elgondolkodtatta a Lucasfilmet, amikor az ikonikus színésznő teljes lecseréléséről volt szó, de ez a kreatív döntés most túl sok logikai ugrást igényel, és akadályozza a koherens történetek elmesélését.
Miért nem jelent meg Leia a Védelmi Tanácsban Ahsoka? Persze, C-3PO-t látni mindig öröm, bár az egyetlen benyomásom az egész jelenetről az volt, hogy a Star Wars mennyire nehézkesen bánik a nem megfelelő korú vagy sajnos már nem velünk lévő karakterekkel. Ez egy olyan elefánt a szobában, ami a következő években is csak nagyobb és zajosabb lesz.
A Lucasfilm, a maga bűneiért, megpróbálkozott a megoldásokkal. A Rogue One a CGI-útvonalat választotta Moff Tarkin és Leia esetében is, bár a viaszos végeredmény hagyott némi kívánnivalót maga után.
A technológia, szerencsére, fejlődött. Luke Skywalker megjelenése a Mandaloriánusban és A Boba Fett könyvében (Mark Hamill és Graham Hamilton színész kínos összemosása, de-aginggel kiegészítve) rendben volt, de még mindig hiányzott belőle valami. Ezek félmegoldások, amelyek elvonják a figyelmet arról, amit a képernyőn látunk. Nem véletlenül döntöttek úgy a rendezők, mint Christopher McQuarrie, hogy a Mission: Impossible – Halálos iramban című filmben a korhatár nélküli Tom Cruise-t ábrázoló flashback-szekvenciát elvetik, mert túlságosan elvonta a figyelmet a jelenetről.
(A kép kreditpontja: Lucasfilm)
A változásra vágyók számára frusztráló, hogy a Star Wars már megvan a megoldás. Donald Gloverrel halad előre Lando szerepében, míg a fiatal Leiát alakító Vivien Lyra Blair könnyedén megtestesítette a karakter szellemét Obi-Wan Kenobi szerepében, bizonyítva, hogy bőven van lehetőség a pakli átrendezésére anélkül, hogy a technológiához kellene folyamodni.
Még Ahsoka is megmutatta, hogy lehet valaki, aki másképp néz ki és másképp hangzik, mint amire az ember lelki szemei emlékeznek – ebben az esetben rengeteg animációs szereplőt cseréltek le – anélkül, hogy bármi értékeset veszítenénk.
Teljesen érthető, hogy a franchise ódzkodik attól, hogy a legbankképesebb neveket és arcokat horogra akassza, de őszintén szólva, ez már régóta esedékes, és néhány igazán izgalmas lehetőséget kínálna.
Egy új generáció kétségtelenül izgatott lenne, ha újra láthatná ezeket a karaktereket „fénykorukban”, de ez azt is lehetővé teszi, hogy egy új színész sajátos módon adja át a szerepet, ugyanúgy, ahogyan valaki bejön, hogy a Batman- vagy James Bond-filmekbe is belevágjon. Gyakorlatilag még inkább mitologizálja a karaktert, legyen az Luke, Leia vagy Han – ahelyett, hogy a pálya szélén hagyná őket, vagy egy pokoli digitális újrateremtést hozna be.
Ezeknek a karaktereknek az újragondolása a Star Warsnak a felfrissítése, amire az eredeti trilógia és az eredeti trilógia utáni történetmesélési korszaknak szüksége van: Képzeljük el, hogy tényleg beleássuk magunkat Luke történetébe a folytatások előtt, vagy Han és Leia végső szétválásába. Még ha jobban is érdekel a Skywalker-sagától távolabb eső más karakterek bemutatása – és őszintén szólva, megértjük -, úgy tűnik, annyi kiaknázatlan lehetőség van benne.
Lando egy kezdet, de remélhetőleg ezek a kis lépések magabiztos lépésekké válhatnak. Végül is, az Ahsoka Leiára való utalás bizonyítja, hogy a Lucasfilm felsőbb vezetőinek el kell kötelezniük magukat egy kreatív döntés mellett – vagy azt kockáztatják, hogy visszatartják a Star Wars-t.
Ha még többet szeretnél megtudni a messzi-messzi galaxisból, itt találod az összes közelgő Star Wars-filmet, amiről tudnod kell.