A szívem mélyén teknősbéka vagyok. Az a fajta játékos, aki a legjobb RTS-játékokban inkább elbújik egy nagy kőfal mögé, és hagyja, hogy az íjászok és az őrtornyok elvégezzék a munkát. Semmi sem ad nagyobb elégedettséget, mint egy várost beindítani, és hagyni, hogy az ellenséges katonák hullámról hullámra nekivágjanak a védelmemnek. Így a Thronefall, egy olyan stratégiai játék, amely a toronyvédelmet helyezi a középpontba, miközben elég irányítást ad ahhoz, hogy a stratégiát „valós idejűnek” érezzem, úgy tűnik, hogy ez lehet az új kedvencem a műfajban.
Mint minden középkori stratégiai játék megtanít arra, hogy vezetőként rajtad múlik, hogy felépítsd a királyságodat a jólétig, majd megvédd azoktól, akik ezt a jólétet el akarják venni tőled. A Thronefall sem kivétel – minden kampány első néhány percét a gazdaság és a védelem kombinációjának felállításával töltöd; a házak és malmok értékes jövedelmet biztosítanak, míg az őrtornyok lövéseket adnak le minden ellenségre, aki túl közel jön.
(Kép hitel: GrizzlyGames)
Ahogy fejlődik a civilizációd – városfalakkal, dombokkal és katonákat kiképző kaszárnyákkal -, úgy nőnek a fenyegetések is, amelyekkel szembe kell nézned. Itt azonban a Thronefall két szálon fut: először is, az ellenségek csak hullámokban érkeznek, és csak éjszaka, így tervezni tudsz az érkezésükre. Ha ez egy gyenge erő, akkor egy fordulóig nyugodtan koncentrálhatsz a gazdaságra. Ha nyugat felől jönnek, el tudod mozdítani a katonáidat keletről.
Másodszor, a trónfosztás sokat elvesz a döntéshozatalból. Ez hátránynak tűnhet, de minden harcot rejtvényfejtéssé változtat, nem pedig nyers erővel eldöntött versengéssé. Minden épület, amellyel megerősítheted a királyságodat, egy adott helyhez van rendelve, és további helyek válnak elérhetővé, ahogy fejlesztheted a központi váradat, amelyet mindenáron meg kell védened. Ahogy házakat és malmokat építesz és fejlesztesz, egyre több pénzhez jutsz, hogy megerősítsd a városfalakat, vagy az egyszerű fából készült őrtornyokat masszív, ballisztával tüzelő monolitokká alakítsd.
(Kép hitel: GrizzlyGames)
Ez a rendszer meglepő mélységet biztosít. Néhány pályán úgy találtam, hogy a gazdaságosság a kulcs, és a folyamatosan növekvő pénzalapot arra használom, hogy áthatolhatatlan blokádokat építsek az ellenfeleim elé. Másokon kénytelen voltam a királyomat csaliként használni, hogy ellenséges katonákat csalogassak el az értékes területekről. Minden döntésnek súlya van, és minden egyes arany felhasználásának megfelelő helyének megtalálása jelentheti a különbséget siker és kudarc között. Az elesett katonák és a lerombolt épületek minden hullám végén újjáépülnek, így a szoros győzelem ára valamivel kevésbé tűnik pirruszi győzelemnek, de minden egyes elesett épület után bevételkiesést és fejlődési veszteséget szenvedsz el.
Igazi (jó) idő
(Kép hitel: GrizzlyGames)
A vereségből való kilábalás képessége a Thronefall másik csavarjához is hozzátartozik. A szorosan kötött puzzle-formátum azt jelenti, hogy csak néhány pályát kell végigjátszani; ahelyett, hogy egy kiterjedt birodalmat hódítanál meg, a cél egy szűkebb királyság tökéletes védelme. A különböző fegyverek lehetővé teszik, hogy királyod a frontvonalakba gázoljon, vagy távolról tüzeljen, hogy hatékonyabban sárkányozhassa az ellenséget. A különböző perkek lehetővé tehetik, hogy takarékosabb megközelítést alkalmazz, vagy bónusz sebzést osztó falak és tornyok mögé húzódj. További mutációk nagyobb sebességet vagy sebzést biztosítanak az ellenségnek, de sokkal több XP-t adnak, ha mindegyiket le tudod győzni.
Minden egyes futás pontokat ad, amelyek új perkeket nyitnak meg, így a Thronefall olyan szintű újrajátszhatóságot kínál, amit a minimalista pályaellátás nem bizonyít. A több pont több feloldást jelent, ami teljesen más játékmódokat kínál, és a ranglistarendszer segítségével magad és barátaid ellen játszhatsz, hogy a lehető legmagasabb pontszámot érd el.
(Kép hitel: GrizzlyGames)
Nem egészen RTS, nem egészen tower defense, a Thronefall gyorsan vált mindkét műfaj legdinamikusabb és legszórakoztatóbb példájává, amivel hosszú ideje játszottam. Ezzel nem az olyan játékok komplexitását akarom megszégyeníteni, mint az Age of Empires 4, hanem inkább azt emelem ki, hogy a stratégiai műfaj határainál már régóta sikereket lehet elérni. Olyan játékok jutnak eszembe, mint a Bad North és a They Are Billions – olyan projektek, amelyek a 2010-es években a nagy költségvetésű valós idejű stratégiák viszonylagos hiányából pattantak ki, de inkább bizonyos ötletekre összpontosítottak, mint a teljes műfaj utánzására. A sebesség és az egyszerűség vonzott ezekhez a játékokhoz, akárcsak a Thronefallhoz, de mindegyiknél a felszín alatt rejlő lenyűgöző mélység az, ami miatt mindig visszatérek.
A Thronefall most jelent meg PC-n a Steamen keresztül Early Accessben. A hamarosan megjelenő indie játékok listájából megtudhatod, milyen más rejtett gyöngyszemek tartanak felénk hamarosan.