A Riverdale a közvélemény szerint szemét. A kritikák szerint a tévésorozat – amely az Archie képregények élőszereplős változata – giccses tinidráma, giccses, legfeljebb bűnös élvezet; tele van „nevetséges” cselekményszálakkal és „gagyi” párbeszédekkel. A fórumokon az emberek következetlennek, irreálisnak, rosszul megírtnak, tele van „töltelékkel”…
Nem értik a lényeget. Ezeket az eszmefuttatásokat nem kritikaként kellene megfogalmazni. Dicséretként kellene megfogalmazni őket. A Riverdale-nek így kell hatnia. Szemtelen, felforgató, és sokkal okosabb, mint egy átlagos tinisorozat.
A hiperrealizmussal átitatott, atipikus szemüvegen keresztül mutatja be azt a fajta kisvárosi életet, amit más sorozatos drámákban látunk. Közös vonásai vannak a Twin Peaks nevű, korszakalkotó ságával, amely hasonlóan idegesítő városi környezetben játszódik. David Lynch stilizált párbeszédeket és színészi játékot alkalmazva a hagyományos szappanopera-trópusokat a saját szürreális akarata szerint alakította. A Riverdale is a szappanos energiát csatornázza – nem csak szatirikus céllal, hanem azért is, hogy tisztelegjen az úgynevezett „trash TV” előtt.
Hosszú, hét évadot felölelő futamideje alatt a kaotikus kísérletezésből élt, és a legkülönfélébb témákat dolgozta fel a rá jellemző magabiztossággal. Voltak zenei epizódok, időbeli ugrások, sőt időutazás is, a legutóbbi évadban a szereplők az 1950-es évekbe utaznak vissza; a homofóbia és a nőkkel való bánásmód feltárása ügyesen emlékeztet minket arra, hogy hosszú utat tettünk meg, még ha van is még mit megtenni. A sorozat általánosságban is kiemelkedő platformot jelent az LMBTQ+ reprezentáció terén, és a nőket is kiválóan ábrázolja.
A Riverdale azzal is megőrizte aktualitását, hogy olyan kortárs rögeszmékre, mint a multiverzum és a szuperhősök, ravaszul kigúnyolta őket és más popkulturális jelenségeket. A sorozat arra hívja fel a figyelmünket, hogy nézzük meg közelebbről az általunk fogyasztott tartalmakat, hogy megértsük, mit kapunk tőlük, és bátran felteszi a kérdést, hogy nem vesszük-e mindezt túl komolyan. Mindeközben pedig rendkívül kielégítő szórakozást nyújt. A Riverdale egyszerűen zseniális. Vagy csak én érzem így?
- Csak én gondolom így, vagy Rambo sziklaugrásai az akciófilmek csúcsa?
- Csak én gondolom így, vagy több filmnek kellene szünetet tartania?
- Csak én gondolom így, vagy a blockbusterek túl sok házi feladatot igényelnek?
Ha szeretnél még valamit nézni, nézd meg a legjobb Netflix-műsorokat tartalmazó összefoglalónkat.