2008 nyarán két nagyszabású filmadaptáció feszült egymásnak: a Vasember és a Speed Racer, amelyek mindketten váratlanul formálták a mai filmes tájat. A Speed Racer egy héttel az MCU debütálása után jelent meg, ami bizonyára nem tett jót a filmnek, de mégis ez utóbbi film az, ami vitathatatlanul a két film közül a legelőremutatóbbnak bizonyult.
A Speed Racer nem vesztegeti az időt, hogy a nézőket belevesse a halálos neon körökbe és a gyors történetmesélésbe. Wachowskiék alig várják meg, hogy a nyitójelenet kockás zászlaja lecsendesedjen, és máris merész szándéknyilatkozatot tesznek.
A nyitó futam összefoglalja a film rezonáló tulajdonságait: sziporkázó színek, dinamikus kompozíciók és szemérmetlen melodráma (a Speed Racer vágya, hogy méltó legyen néhai bátyja örökségéhez, biztosítja az érzelmi súlyt).
Miközben a modern blockbusting kínosan terjeszkedik a közös univerzumoktól a multiverzumokig, a Speed Racer továbbra is remek példa arra, hogyan lehet a különböző médiumokból származó inspirációkat integrálni anélkül, hogy elveszítenénk a koherenciát. Tatsuo Yoshida eredeti mangája (és az azt követő anime) a legfontosabb hatás, de Wachowskiék az F-Zero adrenalinlöketétől kezdve a Dragon Ball élénk koreográfiáján át az eSport-közvetítések fertőző lelkesedéséig mindent megidéznek.
A szobában lévő elefántot (vagy inkább házi csimpánzt) is meg kell említenem: a mindent elsöprő vizuális effekteket. A Speed Racer elkerüli a konvencionálisan dörzsölt CGI-hez való hajlamot; a hiperreális digitális környezetekben van egy csipetnyi LazyTown-szerűség, egy olyan esztétika, amely kísértetiesen megelőlegezi a mai Volume-shot produkciókat.
Bár a technológia 2008 óta tagadhatatlanul fejlődött, ezek a modern filmek/műsorok egy kulcsfontosságú területen gyakran gyengélkednek: a kifejezésmód tisztaságában. A Speed Racer a mesterkéltség felvállalásával olyan közlekedési (khm) érzéket varázsol a néző elé, amely hiányzik a hátborzongató völgyben játszódó utódaiból.
Wachowskiék filmográfiája tele van prófétai alkotásokkal. A piros/kék tabletták és a szimulációs hibák ma már az online köznyelv részei. És mégis, bármennyire is úgy érezzük, mintha már a Mátrixban élnénk, a Speed Racer sodrását még mindig nem értük utol… vagy csak én érzem így?
- Csak én gondolom így, vagy Alan Partridge a valaha volt legjobb vígjátéki karakter?
- Csak én gondolom így, vagy a bohócoknak nem szabadna szerepelniük a horrorfilmekben?
- Csak én gondolom így, vagy ez a legjobb korszaka az animációnak?