Gondolkodott már azon, hogy milyen lehet A harmadik ember musicalként? Vagy Az időutazó felesége? Vagy talán még A Benjamin Button különös esete? Ha London közelében élsz, nem kell. Ugyanez vonatkozik a Sunset Boulevardra, a Mrs. Doubtfire-re, a Vissza a jövőbe és a Brokeback Mountainre. A filmek zenés feldolgozása ma már alapdarab a brit főváros színházi életében, és nyilvánvalóan mindenki szeretne részesedni belőle.
Érthető, hogy a West End producerei vagy a színházak számára vonzó lehet, ha a világjárvány nyomán a nézőtérre kell ültetni az embereket. A kíváncsiság, a nosztalgia és a márka felismerése erős kombinációt alkot, és az eredeti iránti tartós vonzalom biztosan növeli a jegyeladásokat, látatlanban. Hozzon be egy-két kreatív alkotót, akiknek saját hűséges rajongótáboruk van – mondjuk Bryan Adamset vagy Dave Stewartot az Eurythmicsből -, és máris elég érdekes csomagot kapunk ahhoz, hogy a filmnézők és a zenebarátok egyaránt elcsábuljanak. Olyannyira, hogy valószínűleg már jóval azelőtt komoly előleget fogsz gyűjteni, mielőtt még a kritikusok kihegyezett tollaival kellene szembenézned.
Mint egykori színházi kritikus, érdekes volt látni, hogy a médium, amelyről korábban írtam, az elmúlt években átjárta azt, amelyről most írok. És ha a crossover működik – mint például az AmÉlie, a The Band’s Visit és a Heathers esetében -, az mindkét világ legjobbja lehet. Mindezek ellenére nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy a mozi behatolása a színházba többe került az utóbbinak, mint amennyit nyert. Lehet, hogy a bevált szellemi tulajdonjogok üzleti szempontból okosak, de ez egyfajta mankó is – egy támasz a kockázatokkal szemben, amely végső soron megfojtja a valódi innovációt és találékonyságot.
Régen egy olyan zeneszerző-szövegíró páros, mint Andrew Lloyd Webber és Tim Rice, képes volt egy látszólag ígéretlennek tűnő ötletet – például egy argentin diktátor feleségének életét – színházi arannyá formálni. Ki fogadna ma egy ilyen furcsa koncepcióval rendelkező újoncra? A filmek és a musicalek mindig is nagyszerű ágytársak voltak, de bizonyára eljött az ideje a próbaszerű szétválasztásnak. Vagy csak én gondolom így?
- Csak én gondolom így, vagy a Riverdale egy merész, kísérleti remekmű?
- Csak én gondolom így, vagy Rambo sziklaugrásai az akciófilmek csúcsteljesítményei?
- Csak én gondolom így, vagy több filmnek kellene szünetet tartania?