Amikor az év elején hivatalosan is bemutatták az Elden Ring régóta várt bővítményét, feltettük a kérdést: vajon a Shadow of the Erdtree az Elden Ring Miquella DLC, amire mindvégig vágytunk? Abból a nagyon kevésből, amire akkoriban támaszkodhattunk, az állítás jogosnak tűnt. Hosszú, szőke és fonott hajával az egyetlen képen szereplő magányos figura valóban úgy néz ki, mint Miquella – és az a tény, hogy rettenthetetlen adatbányászok nem sokkal az Elden Ring 2022 februári megjelenése után felfedezték a fel nem használt Miquella-dialógusokat, aláhúzza ennek az elméletnek a lehetőségét.
A FromSoftware-tól azóta szinte semmit sem kaptunk, az Elden Ring azóta minden egyes élő bemutatót kihagyott – a PlayStationtől az Xboxon át a Geoff Keighley által rendezett júniusi Summer Game Festig -, így igazából most sem tudunk többet arról, hogy mit is takar, mint néhány hónappal ezelőtt. Mint mindenki más, én is rengeteg mindent szeretnék látni az Elden Ring Shadow of the Erdree DLC-ből. Tavaly ilyenkor még egy Elden Ring DLC kívánságlistát is írtunk. De miközben a várva várt bővítmény továbbra is rejtély, rájöttem, hogy van egy dolog, amit szívesen látnék visszatérni: a támadóan hosszú bossfutamok.
Git well soon
(Kép hitel: FromSoftware)Lands Between
(Kép hitel: Bandai Namco)
Az Elden Ring legabszurdabb helyszínei segítettek értékelni a Dark Souls 2 legmegosztóbb tulajdonságát.
A GamesRadar+ munkatársa, Austin Wood a 2021-es év végi előnézeti szakaszban azt mondta, hogy az Elden Ring már most a legmegközelíthetőbb játék, amit a FromSoftware valaha készített. Akár egyetértesz ezzel az elképzeléssel, akár nem, az Elden Ring mindenképpen a legértelmesebb, amit a fejlesztő valaha alkotott – azzal, hogy a teljes világtérkép kezdettől fogva felfedezhető, ami a felfedezés iránti kíváncsiságra ösztönöz, és azzal, hogy a Site of Grace ellenőrzőpontokat a leghalálosabb várak és erődök körül sokkal bőkezűbben szórják el, mint a FromSoft korábbi játékaiban.
Az első néhány halálos órám során, amikor a Lands Betweenben tapogatóztam, ez utóbbit nagyszerűnek találtam. Az a rövid séta a Castelward-alagúttól a Margit, The Fell Omen főnöki harcig isteni ajándék volt – ahogy az is, ahogy a Secluded Cellből sarkon fordulva Godrick, a Grafted ellen kellett küzdenem; vagy egy kis lépcsőn lesétálni, hogy újra és újra (és újra, és újra) megküzdjek Maleniával. Egyszerűen fogalmazva: a főnöki csaták egymás utáni próbálkozásainak lehetősége a kudarcot múlónak éreztette, és megkerülte ugyanazt a fáradtságot és frusztrációt, amihez a korábbi FromSoftware-játékokban hozzászoktam.
A valóságban másfél évet és néhány száz órát töltöttem a játékban, és azon kapom magam, hogy olyasmi után sóvárogok, amiről sosem gondoltam volna, hogy lehetséges. Nem azt mondom, hogy minden ellenőrzőpontból a csatáig tartó bossfutásnak egy Demon’s Souls-féle gandúrnak kellene lennie, de határozottan természetesnek vettem, hogy milyen jó érzés ezeket a halálos játékokat sikeresen navigálni – majd a végén egy rohadt nehéz bossharcot legyőzni -. Persze, az Elden Ring nyitott világú kialakítása megváltoztatja a hosszú bossfutások kontextusát és logisztikáját (nem is beszélve Torrent bevonásáról), de a Crumbling Farum Azula Site of Grace-től a Godskin Duo elleni harcig tartó utazás; vagy a Malikethhez vezető kiruccanás ugyanott olyan érzés volt, mint a Dark Souls és a Demon’s Souls brutális bossfutásai.
(Kép hitel: Sony)
„Szívesen látnék még több kimerítő bossfutást”
Utóbbihoz a Demon’s Soulsban egyáltalán nincsenek középszintű checkpointok, és bár a legtöbb területen feloldhatók a rövidítések, a porba harapás után mindig fáradságos az út vissza egy-egy boss-arénába. A Tower of Latriában például két utat is választhatsz az első szakasz végi Fool’s Idol csatához: az egyik tele van Mind Flayerekkel és Black Phantomsokkal; a másik kevesebb általános ellenséggel van tele, de egy hatalmas katapultból érkező halálos nyilak sorozatát kell kikerülnöd. Bármelyik útvonalat is választod, egy láthatatlan íjász vár rád a főnöki arénába vezető lépcsőn, mert, nos, csak azért.
Lehet, hogy az Elden Ring’s Shadow of the Erdtree-ben nem térünk vissza ehhez a nehézségi szinthez, de szívesen látnék egy szórványos, az alapjátékban már megjelenőnél is kimerítőbb bossfutamokat. Már ezeknek a szavaknak a leírásától is betegnek érzem magam, de miután jóval több mint 300 órát töltöttem a Lands Betweenben, itt tartok. Talán csak nyugtalan vagyok, ahogy napról napra várjuk a DLC-t – de ha az akár 30 új főnökről szóló pletykák igaznak bizonyulnak, akkor lehet, hogy teljesül a kívánságom. Jóban-rosszban, de valószínűleg rosszban is.
Amíg a DLC-re várunk, megnézheted a válogatott játékokat, mint például az Elden Ring.