Törvényes Jó vagy Káoszos Gonosz? Martial Class vagy Magic Class? Eredeti karakter vagy újrakevert? A Baldur’s Gate 3-ban több száz különböző módon lehet karaktert készíteni, és bár a jelenlegi Early Access-előadásomban egy ügyes kis Deep Gnome Rangerrel játszom, még mindig fogalmam sincs, hogy mit fogok játszani, ha a teljes kiadás megjelenik. Azt azonban tudom, hogy nem számít, milyen osztály, faj vagy személyiség mellett döntök végül, egy dolog a játékmenetemben nem fog változni: fel fogok kaparni minden egyes darabka ételt, amire csak rábukkanok.
Legyen szó a Skyrim sajtkerekéről, a Fallout besugárzott junk foodjáról vagy a The Witcher középkori falatkáiról, az RPG hagyománya, hogy a lehető legtöbb ételt kell elszippantani a szorult helyzetben, jól bevált. De mindezekben a játékokban eljön az idő, amikor már nincs szükséged ezekre a rágcsálnivalókra: a Skyrimben a gyógyító varázslatokon kívül ritkán használtam a szabadkezemet; a Falloutban egy egész hátizsáknyi stimpakkal hintáztam a pusztaságban; Geralt bájital-készítő képességei pedig bizony jól jönnek, amikor a Wild Hunt ellen kell felvenned a harcot.
A Baldur’s Gate 3-ban, akárcsak magában a D&D-ben, végül is rengeteg módot találsz majd arra, hogy megvalósíts egy kis öngondoskodást. Az életfőzetek, az ideiglenes találatpontok, a gyógyító varázslatok és a rövid pihenők mind-mind esélyt adnak a karaktereidnek, hogy egy másik nap is harcolhassanak. Az étel viszont semmit sem segít a harcból való kijutásban, hacsak nem tervezed, hogy az ellenfeleidhez vágod. Ehelyett egy sokkal hasznosabb mechanika része – amit én nagyon szívesen kihasználok.
Hosszú lakoma
Ahhoz, hogy a Baldur’s Gate 3-ban a legtöbbet hozd ki a Long Restből – egy hosszabb pihenőidő, amikor alszol, beszélgetsz a társaiddal, és visszaállítod az összes életerődet és varázslathelyedet -, teli gyomorral kell lefeküdnöd. Ehhez karakterenként 10 tábori készletre lesz szükséged, és ahhoz, hogy ezeket megszerezd, élelmet kell gyűjtened. Szóval ezt szem előtt tartva, minden laza zöldséget és véletlenszerű húsdarabot, amit csak találok, magamhoz veszek.
Az egyik goblin táborban két egész disznófejet találtam. Ránézésre mélységesen kellemetlenek voltak. Az evés gondolata még rosszabb. De hogy megetessem a csapatomnak? Fejenként 15 tábori készletet ajánlottak. Bűn lenne nem megenni ezeket a fejeket, és csak részben azért, mert egyenként is több kilót nyomtak, és csak ennyi hely van a csomagomban. A csoportom étkezését egy rejtélyes húscsülökkel egészítettem ki, ami lehet, hogy az egyik szerencsétlen disznó másik darabja volt, bár ebben nem lehetek 100%-ig biztos.
Azóta mindent felszedek, amit csak találok. A karakterem csomagja mostanra ugyanúgy tele van szárított kolbásszal és zsemlével, mint gyógyitalokkal és mágikus tárgyakkal. Lehet, hogy egy krumpli önmagában nem sokat ér, de ha véletlenül rábukkanok egy zsák paradicsomra, egy hordónyi sárgarépára, és egy elhagyott konyhában találok egy cukkinit, akkor a vadőröm hirtelen egy egészséges zöldségkeveréket fog enni, egy-két almával a desszert után.
(A kép kreditpontja: Larian)
Ez nem tökéletes stratégia – egy hosszú pihenő nyolc órát vesz igénybe, és többször is előfordult már, hogy a körülöttem mozgó világ lemaradt, miközben falatoztam, mint beismerném. Szó szerint teher is – az a sok hús azt jelenti, hogy az én aprócska vadőrömnek nehezére esik megtartani a pénzügyileg értékes tárgyait, szemben a táplálkozásilag értékes tárgyaival. Ott van még a szó szerinti időkényszer is – egy Baldur’s Gate 3 kampányt állítólag 75 óra alatt lehet befejezni a rövidebbik végén, és ha órákat töltök azzal, hogy minden hordót, zsákot és testet átkutatok, amit csak találok egy kis plusz harapnivalóért, akkor ez a szám csak nőni fog. Ha ez a különbség azt jelenti, hogy a következő nagy bossharcra visszakapom az összes varázslathelyemet, akkor azonban hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot.
A Baldur’s Gate 3 vezető írója a játék 17 000 befejezésének „pókhálós” kialakulásáról.