Kérdezz meg bármelyik magára valamit is adó horrorrajongót, hogy mit gondol az olyan kifejezésekről, mint „emelkedett horror” és „társadalmi thriller”, és biztos, hogy vért köpnek. Az ilyen elnevezések, amelyeket az elmúlt évtizedben olyan filmekre alkalmaztak, mint A boszorkány, A babadook, Hereditary, Get Out, Relic és Saint Maud, tele vannak azzal a lekezelő célzással, hogy a „normális” horror alantas. Ezeket a kifejezéseket a marketingesek (és sajnos a filmes újságírók) használják, akik szerint a hagyományos horror a tinédzsereket késelő maszkos őrültekről szól (nem mintha mi elleneznénk az ilyen filmeket), és minden olyan műfaji törekvést, amely olyan komoly témákat boncolgat, mint a gyász és a mentális betegségek, a magány és a hit, a faj és a nemek, ki kell emelni a pöcegödörből.
Igazság szerint a horror mindig is ezt tette. Próbáljuk fel Nicolas Roeg Don’t Look Now (1973) vagy George A. Romero Night Of The Living Dead (1968) című filmjét – úgy passzolnak, mint Buffalo Bill ruhája. Vagy nézze meg Val Lewton műfaji filmjeinek kifinomultságát az RKO Pictures számára az 1940-es években (Cat People, I Walked With A Zombie, stb.) és James Whale horrorfilmjeit az Universal számára az 1930-as években (Frankenstein, Bride Of Frankenstein, The Old Dark House, The Invisible Man). És ez még csak a jéghegy csúcsa. Szóval ahelyett, hogy címeket lopnánk el a műfajtól, mi lenne, ha visszaadnánk valamit azzal, hogy kiemelünk 10 olyan klasszikust, amelyet joggal lehetne horrornak titulálni, de sosem/ ritkán azzá váltak?
Olvassátok el a 10 legjobb horrorfilmet bemutató, nem rangsorolt kalauzunkat, amelyet senki sem tart horrorfilmnek. Ha már itt vagy, nézd meg a minden idők legjobb horrorfilmjeinek listáját is.
1. Harcosok klubja
(Képhitel: 20th Century Studios)
A film: Chuck Palahniuk regényének kíméletlen adaptációjában David Fincher két fickó (Edward Norton gombamód szedett-vedett Narrátora és Brad Pitt karizmatikus Tyler Durdenje) földalatti bunyóba kezd, hogy felrázzák magukat és a társadalmat. A Fight Club a bemutatásakor megbukott, mivel a közönség inkább egy ütős akciófilmet várt, mint egy tökös, éjfekete szatírát a középosztálybeli férfiasságról.
Miért horrorfilm? A narrátor és Tyler Durden egy és ugyanazon személynek bizonyul, ami egy hosszú távú horrortrópus, amelyet a leghíresebb módon Hitchcock Psycho (1960) című filmjében használtak, amelyben az enyhe modorú Norman Bates beszél az anyjával, és annak öltözik, hogy lehúzza Marion Crane életét a csatornán. „Te vagy Dr. Jekyll és Mr. Jackass!” – mondja a Harcosok klubjában Marla (Helena Bonham Carter), és Robert Louis Stevenson 1886-os novellájában a tiszteletreméltó Jekyll hasonlóképpen Hyde formájában szabadjára engedi az id-jét, hogy kiélje legsötétebb késztetéseit. Fincher/Palahniuk mindössze annyit tesz, hogy a koncepciót posztmodern módon átalakítja. Mostanra nézve a Harcosok klubja ijesztőbb, mint valaha – és figyelemre méltóan előrelátó, hiszen a Mayhem projektet tápláló helytelen düh (amely felhőkarcolók összeomlásában csúcsosodik ki) előrevetíti a szélsőjobboldal, az incel szubkultúra és a terroristák radikalizálódását.
2. Mulholland Dr.
(Képhitel: Universal)
A film: Betty Elms (Naomi Watts) wannabe színésznő az Ontario állambeli Deep Riverből érkezik Los Angelesbe, ahol először egy amnéziás Rita (Laura Harring) bújik meg a házában, majd a pislákoló fények között a sötétség tócsái leselkednek rá. Az angyalok városának megvannak a maga démonai, amit Betty a maszkok lecsúszása és az identitások változása közben megismer.
Miért horrorfilm ez? Az IMDb által drámának, rejtélynek és thrillernek címkézett Mulholland Dr. mindezekből áll, emellett musical- és különösen film noir-elemeket is tartalmaz. De kétségtelenül horrorfilm is, az álomszerű rettegés tartós atmoszférájával, ahogy a kamera végigkúszik a folyosókon és a falakon, hogy kanyarodjon a sarkokba (egy alkalommal egy hajléktalan férfi hirtelen megjelenése a mozi egyik legjobb jump scare-jét kínálja). David Lynch rendező mindig is fél lábbal a horror műfajában mozgott – kevés film vagy tévéműsor idegesít úgy, mint az Eraserhead, a Twin Peaks, a Blue Velvet és a Lost Highway -, és a terekből és hangzásvilágokból nyugtalanságot és szorongást varázsoló képességét csak Kiyoshi Kurosawa múlja felül, akinek Kairo (más néven Pulse) a J-horror csúcsát jelenti.
3. There Will Be Blood
(Képhitel: Lionsgate)
A film: Daniel Plainview olajmester (Daniel Day-Lewis) gigantikus szívószálát a kaliforniai sivatagba süllyeszti, és felszürcsöli azt a folyékony-arany tejes turmixot.
Miért horrorfilm ez? A díszes, vészjósló címtől Jonny Greenwood disszonáns, vonósok által vezetett zenéjéig Paul Thomas Anderson alapító mítosza horrorfilmtől ordít. És nem áll meg itt, a PTA ugyanis él a műfaj egyik kedvenc hasonmás/gonosz iker trópusával (előbbi Edgar Allan Poe William Wilsonjában és Roger Corman A vörös halál álarcában, utóbbi Vincent Price Kísértetkastély című járművében és Cronenberg Holt csengők című filmjében található meg): Eli Sunday pásztor ugyanis teljesen azonos testvérével, Paullal, a páros pedig, akiket sosem látunk együtt, újabb nyugtalanító réteget ad a filmnek.
Plainview egy vámpír, aki kiszipolyozza a földet. Eliból és Little Boston városlakóiból is lakmározik, és kidobja „fiát”, H.W.-t (Dillon Freasier), amikor az már nem használ neki. Plainview utolsó jelenetei a kastélyában éppúgy emlékeztetnek Jack Torrance-re az Overlook Hotelben, mint Charles Foster Kane-re a Xanaduban. „Ön szerint a There Will Be Blood horrorfilm?” kérdezte a TF Andersontól 2010-ben. „Abszolút” – válaszolta. „Ő Drakula a kibaszott kastélyában”.
4. Fekete hattyú
(Képhitel: Fox Searchlight)
A film: A törékeny balett-táncosnőt, Nina Sayers-t (Natalie Portman) a végsőkig és azon túl is feszegeti hatalmaskodó anyja (Barbara Hershey) és mentora/rendezője (Vincent Cassel), amikor megkapja a fehér és fekete hattyú, Odette és Odile kettős szerepét a Hattyúk tava produkcióban.
Miért horrorfilm ez? Drámaként és pszichológiai thrillerként forgalmazva – utóbbi régóta kedvelt címke a komolyan venni kívánt horrorfilmek esetében – Darren Aronofsky hisztérikus ajánlata valójában több horror-alműfajt is bedob a darálóba. Mentális szétesés, hasonmások, testhorror, vérfarkasok (vagy inkább vérfarkasok, hiszen Nina lábujjai pókhálóval és fekete tollakkal nyomulnak át a bőrén)… mind-mind delíriumszerűen kavarognak, miközben hősnőnk megbüntetett teste megreped és megroppan, elméje pedig szilánkosra törik.
Powell és Pressburger A vörös cipője mellett Dario Argento hiperintenzív, hallucinációs Suspiria című filmje – amely egy balettiskolában játszódik -, a Repulsion, A bérlő és a Rosemary babája is próbakőnek számít. „A [horror] szóra… az emberek a véres filmekkel asszociálnak” – magyarázta Aronofsky. „Én csak azt csinálom, amit csinálok, és megpróbálok eredeti lenni… De nagyon érdekelt bennünket, hogy megijesszük a közönséget, ezért új utakon beszéltünk arról, hogy ‘Fúj!’.”
5. Az állkapocs
(Képhitel: Universal Pictures)
A film: Miközben a tengerparti üdülőhely, Amity Island a július 4-i ünnepségekre készül, egy nagy fehér cápa elkezdi megrágcsálni az úszókat.
Miért horrorfilm ez? Általában úgy gondolnak rá, mint egy fiús kalandmese, lendületes és izgalmas, nyári kasszasikerre – sőt, a film, amely elindította a modern blockbustereket -, a Cápa valójában egy jó öreg szörnyfilm. Val Lewton 40-es évekbeli árnyékos horrorfilmjeihez hasonlóan a Cápa a játékidő nagy részében rejtve tartja a fenevadat (bár a mechanikus cápa, Bruce meghibásodott a forgatás alatt), Steven Spielberg pedig két tökéletes ugrásszerű ijesztgetést is kínál: az elsüllyedt hajóból kiguruló fejet, és a cápát, amint felbukkan, hogy bekapjon egy falat csalira valót.
A Cápa a ’70-es években nagy sikernek örvendő Nature Takes Revenge (A természet bosszút áll) horrorfilmek ciklusának részeként is felfogható (Frogs, Night Of The Lepus, Squirm, Empire Of The Ants, Kingdom Of The Spiders, Long Weekend), bár hiányzik belőle az ezekre a filmekre jellemző ökológiai felhang. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Spielberg mind rendezőként (Párbaj, Jurassic Park), mind producerként (Gremlins, Poltergeist, Paranormal Activity) előszeretettel viseltetett a horror iránt egész fényes karrierje során.
További információ: Új horrorfilmek | A legjobb Netflix horrorfilmek | A legjobb boszorkányos filmek | A legjobb kísértetházas filmek | A legjobb horrorfilm remake-ek
A cápa8.1/10Nézd meg a Netflixen£7.99az Amazonon£9.69a Hive Books-on
6. Taxisofőr
(Kép hitel: Columbia Tristar)
A film: A magányos vietnami veterán Travis Bickle (Robert De Niro) munkát vállal taxisofőrként szerte New Yorkban. „Éjszaka minden állat kijön” – elmélkedik a hangja. „Kurvák, görénypuncik, barmok, dámák, tündérek, drogosok, narkósok. Betegek, bosszúállóak. Egyszer majd eljön egy igazi eső, és lemossa ezt a sok söpredéket az utcákról.”.
Miért horrorfilm ez? Általában a drámák közé sorolják, Martin Scorsese remekműve azonban elutasítja ezt a szépen cimkézést. A ’75 forró nyarán, a helyszínen forgatott éjszakai hangulat Scorsese szerint olyan volt, mint egy „szivárgó vírus”. A film minden egyes képkockáját átjárja, amely a lázas fantázia és a zord valóság közötti félhomályos zónában mozog, ahogy Bickle elméje olyan biztosan csúszik bele a paranoiába és az őrületbe – a horror egyik alapelemébe -, mint ahogy a taxija a metró rácsaiból felszálló gőzön keresztül siklik (a Taxisofőr a köd megfelelője az Universal szörnyfilmekben).
„Az ötlet az volt, hogy egy gótikus horror és a New York Daily News keresztezése legyen” – mondta Scorsese, aki arra is utalt, hogy Travis olyan, mint egy nosferatu egy sárga koporsóban. Csak A texasi láncfűrészes mészárlás ragadja meg ennyire a polgárjogi lázadások, politikai merényletek, az olajembargó, a Watergate-botrány és persze Vietnam által szétszakított Amerika betegségét.
7. Persona
(Képhitel: MGM)
A film: Elisabet Vogler (Liv Ullmann) színésznő egy előadás közepén abbahagyja a beszédet. Az idegösszeomlás szorításában Alma (Bibi Andersson) ápolja egy elszigetelt nyaralóban. Alma fecseg, Elisabet hallgatja, és a két nő identitása kezd összeolvadni.
Miért horrorfilm ez? Széles körben elfogadott, hogy a svéd szerző, Ingmar Bergman csak egyetlen horrorfilmet, A farkas óráját készítette, de a műfaj több címét is kísérti: A varázsló, A szűz tavasz (Wes Craven tervrajza A bal oldali utolsó házhoz), A csend (A ragyogás magva), Sírás és suttogás, Fanny és Alexander. A Persona egy faház az erdőben (vagy inkább faház a tengerparton) című történet, amely azt vizsgálja, amit a férfiak a legijesztőbbnek találnak – a női identitást.
Elisabet magába olvasztja Almát (talán a legjobb alakítása, és minden bizonnyal az érzelmi vámpírizmus egyfajta aktusa), a film pedig egy liminális álomtérben játszódik… vagy inkább rémálomtérben. A Persona, amelyet Bergman egy kettős tüdőgyulladásos rohama alatt írt, művészi kreativitásának „éhségét” vizsgálja, és azt, hogy „zsákját” hogyan teszik értelmetlenné a való világ atrocitásai – a televízióban vietnami képek láthatóak. A háborúzó/összefonódó nőkről szóló története hatással volt Altman 3 nő című filmjére, Lynch Mulholland dr., és Rose Glass Saint Maud című filmjére.
Persona £29.99 az Amazonon
8. A bárányok csendje
(Képhitel: MGM)
A film: A bőrnyúzós sorozatgyilkos, Buffalo Bill elfogása érdekében Clarice Starling (Jodie Foster) FBI-ügynökjelöltnek (Clarice Starling) a bebörtönzött szofisztikált/dióta Hannibal „A kannibál” Lecter (Anthony Hopkins) agyát kell kifürkésznie.
Miért horrorfilm? Lemaradtál a bőrnyúzós sorozatgyilkosról és a kannibálról? Jonathan Demme közkedvelt klasszikusa természetesen horrorfilm, és ez még azelőtt van így, hogy a Lectert bebörtönző gótikus kamrát, a vérben tocsogó Grand Guignol díszleteket és a csúcspontot jelentő éjjellátó jelenetet figyelembe vennénk. Demme pályafutását Roger Corman exploitation filmjeivel kezdte, és ez egy újabb rikító, véres B-film, amely csak minőségi mainstream szórakoztatásnak álcázza magát.
Átverte a hírhedten sznob Akadémiát, amely nem díjazza a horrorfilmeket, és úgy gondolta, hogy a legjobb film, rendező, színész, színésznő és adaptált forgatókönyv díját egy bűnügyi dráma/pszichológiai thrillerre adta. Az újságírókat is becsapta, számos cikk azt állította, hogy a Get Out 2018-ban az első horrorfilm volt, amelyet Az ördögűző 1974 óta a legjobb film kategóriában jelöltek, és nem csak a Bárányok, de a Cápa, A hatodik érzék és a Fekete hattyú mellett is elnézte. „A Bárányok hallgatnak című filmmel a rettegés és a feszültség rendkívüli hangulatát akartuk megteremteni” – mondta Demme.
A bárányok csendje8.6/10Nézd meg az Apple TV-nNézd meg a GooglePlay-en4.99 font az Amazonon
9. Apokalipszis most
(Képhitel: United Artists)
A film: A vietnami háború kellős közepén Benjamin Willard kapitány (Martin Sheen) azt a feladatot kapja, hogy utazzon fel a Nung folyón, és rendkívüli előítéletekkel végezzen a renegát Kurtz ezredessel (Marlon Brando).
Miért horrorfilm? Van egy ugrálós ijesztgetés, amiben egy ugráló tigris ugrik a dzsungelben, és Kurtz, amikor végre találkozik vele, úgy hasít a változó árnyakba, mint Drakula. De ez csak halloweeni díszlet. Az igazi ok, amiért Francis Ford Coppola rendkívüli háborús filmje horrorfilmnek tekinthető, az a gonzó, hallucinációs látvány – lángba boruló erdők, vietnami civilek, akiket Wagner „A valkűrök lovaglása” című művére bombáznak, lefejezett fejek, Kurtz kivégzése, amelyet egy vízibivaly rituális (valós) leölésével vágnak össze – és az a tény, hogy Joseph Conrad Sötétség szíve című művét Vietnamba helyezi át. Conrad regénye egy külső és egy belső odüsszeiát állít párhuzamba, ez utóbbi a pokolba való leereszkedést követi nyomon, miközben főhősünk felfedezi a bennünk lakozó vadállatot.
Az Apokalipszis most minden egyes képkockáját átitatja a delírium és az őrület, miközben a vidáman adagolt halál is ott van mindenütt, ahová csak nézünk – és van-e annál szörnyűbb, mint amikor az emberiség elveszíti emberségét? „A borzalom, a borzalom” – motyogja Kurtz, miközben a fejét bölcsőzi. Valóban.
10. Harry Potter és az azkabani fogoly
(Képhitel: Warner Bros.)
A film: A harmadik Harry Potter-filmben az őrült bűnöző Sirius Black (Gary Oldman) szabadon járkál, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Iskolát pedig a lidércszerű Dementorok őrzik.
Miért horrorfilm? Minden egyes új Potter-filmet úgy adtak el, hogy „sötétebb” és „felnőttebb”, mint az előző, mivel Voldemort egyre erősebb lett, és a gyerekek hormonjai is. De az Az Azkabani fogoly volt az, amely a legnagyobb ugrást tette, a biztos rendezőt, Chris Columbust (Egyedül otthon, Mrs. Doubtfire) pedig Alfonso CuarÓn (Nagy várakozások, Y Tu MamÁ TambiÉn) váltotta fel. A forrásanyag már eleve horrorisztikusan árnyalt – az új Védelem a sötét művészetek ellen professzor, Remus Lupin vérfarkas -, de CuarÓn keményen belehajolt.
Az őszintén félelmetes jelenet, amikor a Dementorok átkutatják a Roxfort Expresszt, gyorsan leszögezi, hogy nem szórakozni jött, míg az évszakok váltakozására és a Roxfort területére, köztük a Sötét Erdőre fordított figyelem népi horrorisztikus hangulatot visz a cselekménybe. Még a kötelező kviddicsmeccs is viharosra sikeredik. A dolgokat pedig még kísértetiesebbé teszi, hogy a Roxfort békakórusa a „Double Trouble”-t („Something wicked this way comes!”) énekli a téli tájak felett. A Poltergeisthez hasonlóan az Azkabani fogoly is egy horrorfilm, amely a szülőket és a gyerekeket egyaránt meg akarja ijeszteni. CuarÓn nemrég el is mondta, hogy ő is egyetért ezzel.
Ha még többet szeretnél megtudni, olvasd el a legjobb horrorfilm-folytatásokról, a legjobb vámpírfilmekről, a legjobb horrorkomédiákról és a legjobb horrorfilmekről ijedősöknek szóló útmutatónkat.