Ez a riport először a Total Film magazin 2023. májusi számában jelent meg. A nyomtatott példányt itt vásárolhatja meg.
Dario Argento az 1970-es években egy sor gyilkos jelenetekkel tarkított, hátborzongató gyilkossági krimivel robbant be a köztudatba, majd elkészítette a Suspiriát, a természetfeletti feszültséggel teli thrillert, amelyet ma már a valaha készült egyik legnagyobb horrorfilmként tartanak számon.
Az olasz mester a Total Filmnek mesél hét legcsodálatosabb filmjéről. Féljetek, nagyon féljetek…
Suspiria (1977)
(A kép forrása: Produzioni Atlas Consorziate)
„A Mélyvörös után [1975, ami Argento negyedik giallo filmjét jelentette öt év alatt, kezdve a debütáló A kristályszárnyú madárral], nagyon szerettem volna változtatni valamin. Csavart akartam adni a történetmesélésemnek. Így aztán azon kaptam magam, hogy azokat a horrorfilmeket nézem, amelyeket akkor néztem, amikor Párizsban középiskolás voltam, és a CinÉmathÈque FranÇaise-ba jártam, hogy megnézzem ezeket az antik horrorfilmeket az árnyékok és fények megjelenítésével. Nagyon szerettem volna, ha ez tükröződik a Suspiriában. Nagyon szerettem volna, ha az atmoszféra, a varázslat és a boszorkányok tükröződnek ebben a filmben, amely teljesen más, mint a többi, de mégis Dario Argento érzéssel. Színeket, gyomrot és extravaganciát akartam – egy varázslatos acid trip. Szeretem a valóság és a fantázia határán lévő dolgokat – a természetfelettit. A boszorkányok valami különlegesek voltak. Gyerekként szerettem volna, talán egyszer, találkozni egy boszorkánnyal. Azt hittem, hogy az igazgatónőm boszorkány volt. Nem ijedtem meg tőle. A boszorkányok érdekesek…
„A nyitó jelenet [Jessica Harper Suzy Bannionja pokoli taxizáson vesz részt az esős erdőn keresztül, hogy megérkezzen a freiburgi balettakadémiára, amikor egy bonyolult kettős gyilkosság történik] nem volt különösebben nehéz számomra, mert tudtam, hogy a német Fekete-erdőben akarok forgatni. Így hát elmentem helyszíneket keresni. A kis falvakat, a kis házakat kerestem. A díszlet tehát ott volt. Úgy értem, nem kellett semmi különöset csinálnom a díszlettel, mert természetesen ott volt. A Suspiria azért volt sikeres, mert egy újra feltalált tündérmese volt. És ebben a mesében benne van a tudatalatti, a pszichoanalízis és a szex minden eleme.’
A kristályszőke madár (1970)
(A kép forrása: Titanus)
„Azt hiszem, a debütálásom azért tűnt ennyire kiforrottnak, mert előtte filmkritikus voltam. Rengeteg filmről írtam, rengeteg filmet néztem, és amennyit csak tudtam, magamba szívtam, mert a mozi mindig is a szenvedélyem volt. Szóval amikor a forgatáson voltam, nagyon könnyű volt számomra. Pontosan tudtam, mit kell tennem, mert magamba szívtam a nagyszerű filmek nézésének minden élményét. Nagyszerű szakemberekkel dolgoztam, köztük Vittorio Storaro operatőrrel [A konformista, Apokalipszis most].
„Nem számítottam arra, hogy a filmet ilyen jól fogadják majd, mert Olaszországban elég alacsonyan indult. Aztán Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban hatalmas sikert aratott. Az embereknek el kellett menniük megnézni a filmet ahhoz, hogy megértsem, hogy valami különlegeset csináltam. Nem egy szokásos thrillert; ez tényleg egy személyes vízió volt egy thrillerről, Dario Argento víziója. Az én elképzelésem a giallóról teljesen ösztönös volt. Semmi sem volt megtervezve, nem volt forgatókönyv. Könnyű volt számomra, mert természetes volt. Az ihlet és a képzeletem szülte. A gyilkosról alkotott elképzelésemet [amely Argento filmjeiben végig ismétlődik] az amerikai filmekből vettem, amelyeket régen néztem és szerettem. Tisztelegni akartam azok előtt a [film noir] filmek előtt, ugyanazokat az alapvető elemeket használva – a sötét kesztyűt, a kabátot és a kalapot.
„A kritikusok azt mondták, hogy nem szeretem a nőket, ami persze teljesen hamis. Anyám [Elda Luxardo] nagyszerű fotós volt, és női portrékra specializálódott – hétköznapi emberek, de olyan nagy színésznők is, mint Sophia Loren, Gina Lollobrigida, Claudia Cardinale. Így természetesen ezeknek a nőknek az eleganciája és nőiessége vett körül. Imádtam nőkkel dolgozni. És köszönetet kell mondanom anyámnak, mert a filmjeimben sok leckét átvettem: hogyan kell megvilágítani egy teret; hogyan lehet bármilyen nőt gyönyörűvé tenni; hogyan kell a szemének kifejeződését…”.
Mélyvörös (1975)
(A kép kreditpontja: Cineriz)
„Ebben a filmben a gyilkost egy olyan esemény traumatizálta, amelynek gyermekkorában szemtanúja volt. Teljesen hiszek abban, hogy gyerekkorodban nagy benyomást tehetsz magadra – egész életedben megőrzöd. Emlékszem, hogy apám és anyám négyéves koromban elvittek megnézni Shakespeare Hamletjét. Annyira megdöbbentett az a jelenet, ahol a szellem megjelenik, hogy ki kellett vinniük a színházból. Ezt nem tudtam kiverni a fejemből.
„Ez volt az első együttműködésem a [olasz prog-rock zenekarral] Goblinnal [akik a Suspiria, valamint a Tenebrae és a Phenomena híres zenéjét szerezték]. Tiszta szerencse volt. Más zenekarokat kerestem, például a Deep Purple-t, de mind elfoglaltak voltak. Valami újat akartam találni, és találkoztam ezzel a négy sráccal, akik épp akkor jöttek ki a zenei konzervatóriumból. Nagyon frissek voltak, és voltak ötleteik. Nagyon bensőséges együttműködésbe kezdtünk. Én nappal forgattam, ők pedig délután vagy este eljöttek hozzám. Megbeszéltük a jeleneteket és a zenét. Teljes érzéscsere volt ez az AL AMY, GET T Y zene felé, és elkezdtük az együttműködést”.
Inferno (1980)
(Képhitel: 20th Century Fox)
„Szimbolizmust tanulmányoztam, rejtélyes rajzokat, rejtélyes festményeket, rejtvényeket tanulmányoztam. Ezért van tele a film rejtvényekkel. Emlékszem, hogy a 20th Century Foxnál mutattam be a filmet Sherry Lansinggel, aki akkoriban a vezérigazgató volt. Elakadt a szava. A film végén megkérdezte tőlem: „Miért tetted bele azt a sok rejtvényt a filmbe, és miért nem adsz rá megoldást? Mit akarsz?”. Erre én: „Nem akarok megoldást adni. Azt akarom, hogy a közönség és a nézők velem együtt gondolkodjanak. El akarom őket vinni egy utazásra.”
„A film elejéhez közeli víz alatti jelenetet [egy ikonikus jelenet, amelyben az egyik szereplő egy víz alá merült bálterembe ejti a kulcsait, majd lemerül értük, és egy rothadó test úszik a vízbe] nehéz volt leforgatni. A színész kiválasztásához Los Angelesbe mentem, és interjúkat készítettem színésznőkkel. Az első kérdés az volt: „Tudsz úszni? Tudsz merülni?”. Kilencven százalékuk „Úgy-ahogy” volt, amíg nem jött egy színésznő, aki amerikai úszóbajnok volt [Irene Miracle]. Ő is tudott búvárkodni. Lenyűgöző volt, és nagyon természetesen játszott a víz alatt. A medence egy stúdióban volt. Nagyon-nagyon boldog vagyok. Hihetetlenül nehéz helyzet volt, ezért hihetetlenül hálás vagyok azért a kemény munkáért, amit ő végzett, hogy a jelenet megvalósulhasson.
„Az Infernót az egyik legjobb filmemnek tartom”.
Tenebrae (1982)
(Képhitel: Titanus)
„It was a very difficult movie to shoot because I didn’t want to give any colour. There are no blues, no reds. The palette I used is mainly beige. Why? I wanted this suspended atmosphere and I used a natural location called EUR, which is an area of Rome. I’d shoot there in the morning light and in the night light, just to get inspiration from great symbolistic painters like [Giorgio de] Chirico, who sat in the same place. His paintings have a strange, deformed reality, which is the same impression I wanted my movie to look like. I wanted Tenebrae to have this metaphysical balance between reality and a dreamy horror movie. I wanted to put the movie “in between”. I was aware of the movie being banned in the UK [it was one of the 39 ‘Video Nasties’ that were successfully prosecuted under the Obscene Publications Act]. I didn’t understand why, because when I was in London I would see the movie theatre packed with people. I was sad at the censorship. Nowadays, I can’t imagine what disturbed them so
Phenomena (1985)
„Ami inspirált, ami felvillantotta bennem ezt a történetet, az egy rádióhíradó volt, amelyben azt mondták, hogy Németországban volt egy gyilkos, akit a rovarok segítségével fedeztek fel [a bomló testekben történő kelési ciklusuk lehetővé tette az időkeret alkalmazását]. Így hát egy entomológussal dolgoztam együtt, hogy a film a lehető legvalóságosabb legyen. A rovarokat egyáltalán nem képeztük ki [azokra a jelenetekre, amelyekben a Jennifer Connelly által játszott, képességekkel rendelkező lány kommunikál velük]. Ők csak úgy csinálták, én pedig nagyon gyorsan felvettem a jelenetet, amikor azt csinálták, amit akartam. A csimpánzt [aki Donald Pleasence rovarszakértő ápolójaként és segítőjeként működik] viszont kiképeztük. A csimpánz nagyon intelligens volt. Azt mondtuk neki: „Ezt, ezt és ezt kell tenned”. És ő csak bólogatott. Az embernek az volt a benyomása, hogy tényleg megértette. Ez tényleg hihetetlen: a csimpánzok néha jobbak, mint az emberek.”
Opera (1987)
(Képhitel: CDI)
„I came up with the idea of the pins keeping the eyes open as I didn’t like it when people closed their eyes at the scary bits in my films! It’s true. Opera has many visual flourishes, like the crow’s-eye view as it swoops around the opera house, and the bullet being fired through a spy-hole in the door. I really love the movement of the camera. I learned this from the set of Sergio Leone, when I was a writer on Once upon a Time in the West [1968]. I was looking at how he moved the camera. I realised that this was the most important part of the movie for me, to give this kind of aspect. In Tenebrae, there is an incredible scene where the camera turns all around the house [including up and over the roof]. I have fun and I think it’s really the movement of the camera that makes the difference in my movies. I feel very free to move it wherever I want to move it and to give the right impression to the public.”
Ha még több hátborzongató rémségre vágysz, nézd meg minden idők legjobb horrorfilmjeinek listáját.