A Baldur’s Gate 3 egy jelenség. Közel három évnyi, közösség által irányított, folyamatban lévő fejlesztés után az RPG idén augusztusban tört ki az Early Access korlátjaiból, és azóta uralja a beszélgetéseket. Az elágazó narratívák, a szeszélyes karakterek, a D&D által inspirált mechanikák és még sok minden más tekintetében a játékosok messze földön üdvözölték azt a terjedelmet, amellyel a fejlesztő Larian elmesélte a Sword Coast-ba helyezett saga történetét.
A játékok újrajátszásának és újrajátszásának gondolata – legyen szó akár a New Game Plusról, akár egyszerűen az újrakezdésről – nem újdonság 2023-ban. De azt állítom, hogy egy videojáték felfedezése az első végigjátszáson túl mindig is opcionálisnak tűnt, még azokban a játékokban is, ahol a többszöri végigjátszás a közösségi diskurzus nagy részét képezi. Én például nagy Soulsborne- és Elden Ring-rajongó vagyok, de bár végül mindig újra-specifikáltam a karaktereimet az NG+-ban, személy szerint mindig úgy tettem, hogy szünetet tartottam, más dolgokkal játszottam, majd újult erővel tértem vissza, mintha egy teljesen új játékhoz közelednék.
A Baldur’s Gate 3-ban a többszöri végigjátszás természetesen opcionális, de míg a Skyrim, a Dragon Age és a FromSoftware múltbéli katalógusából bármi más mindig is rendelkezett az NG+ rajongóival, nem hiszem, hogy ezek a játékosok valaha is tükrözték volna e játékok játékosbázisának többségét. A Baldur’s Gate 3 esetében azonban úgy érzem, mintha minden játékos azonnal visszaugrana a játékba, miután a stáblista lepereg. És ami még érdekesebb, hogy a játékosok többsége boldogan és szívesen teszi ezt. A kérdés számomra tehát az, hogy miért?
A választás a minden?
(Kép hitel: Larian Studios)Joe DonnellyFeatures Editor
„A Larian kivételes munkát végzett a választás illúziójának kivetítésében”
Teljes lemondással kezdem: eddig nagyon szerettem a Baldur’s Gate 3-mal töltött időmet, de még mindig nem fejeztem be az első végigjátszást, és még mindig megijeszt a játék terjedelme. Két kisgyermekem van, ami azt jelenti, hogy gyakran kell különösen okosan bánnom a videojátékokkal töltött időmmel. A Baldur’s Gate 3-mal szemben elmondható, hogy felépítése határozottan lehetővé teszi a falatnyi játékmenetet, de ugyanúgy képes órákat is elnyelni egyszerre. Ez nagyszerű (nem panaszkodom, csak a saját körülményeimet vázolom), de ez azt jelenti, hogy én személy szerint nem sokat gondolkodtam a későbbi végigjátszásokon.
Imádom, hogy a BG3 ennyi értéket kínál erre a célra, de ugyanígy talán jobban hozzászoktam az olyan játékokhoz, amelyek képesek a történetüket teljes egészében, egy ülésben elmesélni. A Baldur’s Gate 3-ról szóló bármilyen vitához szorosan hozzátartozik a választás lehetősége, és úgy gondolom, hogy a Larian kivételes munkát végzett ennek illúziójának kivetítésében.
„De még mindezek ellenére sem vagyok biztos benne, hogy teljesen megértem, hogy a játékosok miért ugranak vissza rögtön tömegesen, ellentétben bármelyik másik játékkal az utóbbi időkben.”
Nem véletlen például, hogy ha már megszerezted az állatokkal való beszélgetés képességét, akkor a játék rengeteg menő állatot állít az utadba, érdekes, előre betöltött párbeszédes lehetőségekkel. Ha viszont a „Speak With Animals” (Beszélj az állatokkal) opciót választod, amikor lent vagy a csatornapatkányok között, a beszélgetés sokkal kevésbé izgalmas. A játék folyamatosan végzi ezt az aprólékos bűvészmutatványt – még abban is, amivel eddig játszottam -, és mindig tisztában van azzal, hogy mi vár rád a horizonton túl, és milyen eszközeid vannak ahhoz, hogy a legtöbbet hozd ki belőle.
Vajon ez elég indokolja-e a játékosok elvárásainak ilyen markáns, érzékelhető eltolódását az azonnali, többszöri végigjátszással kapcsolatban, hogy új élményeket, új perspektívákat és új történetszálakat fedezzenek fel? Úgy értem, nyilvánvalóan igen, mert ha nem így lenne, akkor nem folytatnánk ezt a vitát. De még a fentiek ellenére sem vagyok biztos benne, hogy teljesen megértem, hogy a játékosok miért ugranak vissza tömegesen, ellentétben az utóbbi idők bármely más játékával. Éppen ezért most a Baldur’s Gate 3-at játszó kollégáimra hagyatkozom, akik már több nekifutáson vannak túl a Sword Coastban.
Igen, a választás a minden
(Kép hitel: Larian)Heather WaldSenior Staff Writer
„A Baldur’s Gate 3 újrajátszást követel azáltal, hogy mennyi választási lehetőséget kínál”
A Baldur’s Gate 3 egy olyan élmény, amelyet már csak azért is újra kell játszani, mert rengeteg választási lehetőséget kínál. Csak a karakterkészítőben rengeteg lehetőség van, ami befolyásolja, hogyan reagál rád a világ, és hogyan léphetsz vele kapcsolatba. Az osztályok például nemcsak a harci képességeidet befolyásolják, hanem egyedi párbeszédlehetőségeket és cselekvéseket is bevezetnek. Így már csak az osztályod kiválasztásából is olyan beszélgetések vagy esetek adódnak, amelyek a képességeidhez igazodnak.
Látva, hogy az első futásom bárdként már az első pillanattól kezdve egyedi lehetőségeket kínált nekem, máris elgondolkodtam azon, hogy mi minden kínálkozhat, ha legközelebb valami mást választok. És ez a lényeg: olyan sok lehetőség van, amikor arról van szó, hogy milyen karaktert játszol, hogy nincs mód arra, hogy mindent megtapasztalj és megtegyél a The Sword Coastban egyetlen futás alatt.
A különböző fajok és hátterek mellett, amelyek közül választhatunk testreszabható karakterként, a lehetőség, hogy az előre elkészített Origin party egyik tagjaként, vagy a The Dark Urge-ként játszhatunk, még több lehetőséget ad a játékhoz. Lényegében ugyanazt a történetet többször is átélheted, de soha nem lesz pontosan ugyanaz, mert a különböző döntéseidhez igazodik. Annyi lehetőség van arra, hogy valami újat fedezz fel, hogy nem tehetsz róla, de kénytelen leszel újra és újra végigjátszani.
„Más RPG-kben is van újrajátszhatósági faktor, de én még soha nem kezdtem el olyan korán tervezni a későbbi futásokat, mint a Baldur’s Gate 3-ban.”
Más RPG-knek is van újrajátszhatósági faktoruk, de én még sosem kezdtem el olyan korán tervezgetni a későbbi futásokat, mint a Baldur’s Gate 3 esetében. A D&D-vel átitatott DNS-ét úgy érzem, mintha arra építették volna, hogy újra és újra átnézzük, mivel olyan sűrűn van tele olyan dolgokkal, amelyeket különböző tényezőktől és döntésektől függően csak egy kis rész lát. És nem úgy, mint ahogy a játékosok még évekkel később is ügyes trükköket fedeztek fel a Legend of Zelda Breath of the Wildban, a közösség folyamatosan új interakciókat vagy eseteket talál a világban, amelyek arra késztetnek, hogy újra belevessük magunkat, és megnézzük, mit hagytunk ki. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy miért akarnak olyan sokan újra és újra visszatérni.
Persze ennyi testreszabhatóság és a lenyűgöző mennyiségű felfedezendő tartalom hátulütője az, hogy elég sok időt vesz igénybe, ha tényleg minden lehetséges utat ki akarsz próbálni. Én személy szerint nehezen tudok elszakadni, mert annyi mindent szeretnék kipróbálni a The Sword Coastban. Szinte túl sok a felfedezni való. És nem lehet nem elgondolkodni azon, hogy vajon mit hoz a jövő az RPG-k számára ezután. Nem várom, hogy mindegyik követni fogja a Baldur’s Gate 3 példáját, vagy képes lesz utánozni azt a fajta fogást, amivel most a játékosokat megfogta, de a Larian RPG-je biztosan olyan lesz, amiről még sokáig fogunk beszélni.
Az újrajátszhatóság sokrétű
(Kép hitelesítés: Larian)Jasmine Gould-WilsonSzerkesztő munkatárs
„Az újrajátszhatóság három dologra vezethető vissza: közösség, elérhetőség és pénzügyi életképesség”
A Baldur’s Gate 3 újrajátszhatósága szerintem három dologra vezethető vissza: a közösségre, az elérhetőségre és a pénzügyi életképességre. A BG3 nem csak az egyik legmélyebb RPG, amit valaha készítettek, hanem a Dungeons & Dragons videojáték, egy nagy tétű fantasy kaland, és sokan viccelődtek azzal, hogy szinte társkereső szimulátornak is számíthat. A vonzereje olyan széles, hogy megváltoztatja, hogyan és miért játszunk a játékkal – és azt is, hogy hányszor tehetjük ezt meg.
Az egyik első dolog, amit a Redditen és a Twitteren megkérdeznek, hogy vajon megéri-e a Baldur’s Gate 3 a borsos, 60 dolláros árcédulát. A válaszok (majdnem) mind egyöntetűen „igen”, pusztán abból az elvi megfontolásból, hogy több száz órányi tartalmat kapunk egy maréknyiért. Csak a fő kampány körülbelül 75 órát vesz igénybe, és ez akkor is így van, ha a zsírtól megszabadulsz. Egyes játékosok megpróbálnak minden centimétert és mellékküldetést egyetlen 500 órás játékidő alatt végigjátszani, míg mások a szerepjátékos aspektusra támaszkodnak, és megnézik, hová vezeti őket a karakterük. Az az érzés, hogy a játékkal sosem lehet teljesen „kész”, sokakat arra késztet, hogy újra lejátsszák, és mivel a videojátékok manapság drágábbak, a BG3 hihetetlenül jó ár-érték arányt képvisel.
„A virágzó online közösség egy másik katalizátor az újrajátszhatóságban, amelynek tagjai a saját tapasztalataikkal inspirálják egymást a jövőbeli játékmenetekre.”
A virágzó online közösség egy másik katalizátor az újrajátszhatóságban, a tagok saját tapasztalataikkal inspirálják egymás jövőbeli végigjátszásait. A Reddit tele van osztályépítési javaslatokkal, valamint viccesen körülményes módokkal arra, hogy a főnöki csatákban hogyan lehet átjutni. A BG3 a leleményesség bajnoka azáltal, hogy a kockadobások lehetővé teszik, hogy szinte bármit megtehess, és ez a korlátlan lehetőség érzése az, ami a D&D-t olyan rendkívül jól játszható formátummá teszi, amivel dolgozni lehet.
Maga a szereplőgárda egyedülálló szerepet játszik ennek a közösségnek a fenntartásában. A színészek, Neil Newbon, Devora Wilde és Jennifer English élőben közvetítik Baldur’s Gate-üléseiket a Twitch-en, ami azt jelenti, hogy a rajongók anélkül is kapcsolatba léphetnek a játékkal és annak világával, hogy játszanának vele. A BG3 szereplőinek puszta népszerűsége, hogy együtt játszanak a D&D-vel, bizonyítja, hogy mennyire fontos ez a személyközi kapcsolat, amely nem csak egy közösséget, hanem egy hűséges rajongótábort hoz létre, amely folyamatosan visszatér.
A Baldur’s Gate 3-nak nincs szüksége NG+-ra ahhoz, hogy a játékosok érdeklődését fenntartsa – a formátum és a közösség magától is megteszi ezt. De mit jelent ez a műfaj jövőjére nézve? Személy szerint nem akarok és nem is kell több olyan RPG-t látni, mint a Baldur’s Gate 3, legalábbis nem a kedvéért. Igazságtalan elvárni, hogy a legtöbb stúdió képes lenne annyi időt, energiát és személyes pénzt beleölni, mint a Larian, hogy csak egyszer is sikerüljön. Még ha ez lehetséges is lenne, a lécet most elképesztően magasra tették. Tudom, hogy még 300 óra után is rengeteg felfedezni valóm van a BG3-ban – és őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy egyhamar lenne elég sávszélességem egy másik játékhoz.
Íme néhány a legjobb RPG-k közül, amelyek elnyelik a szabadidőd