Paul King Roald Dahl különc csokoládékészítőjének, Willy Wonkának a háttértörténetébe merül bele új zenés eredettörténetében. A TimothÉe Chalamet főszereplésével a címszerepben Wonka visszavezeti a nézőket a korai időkbe, és bemutatja, hogyan jut el a csokoládéárusítástól egy kis boltban a világhírnévig. Az új, fantasztikus filmről elragadó kritikákat kaptak, és egy abszolút sztárokkal teletűzdelt szereplőgárdát vonultat fel, köztük Olivia Colmant, Hugh Grantet és Keegan-Michael Key-t is.
A film bemutatója előtt a Total Filmnek lehetősége nyílt arra, hogy Key-vel beszélgessen a filmben a rendőrfőnök szerepéről. Íme a beszélgetésünk, a hosszúság és az érthetőség kedvéért szerkesztve.
Total Film: Meséljen arról, hogyan érintkezett a történettel, mielőtt megkapta ezt a szerepet. Ez olyasmi, amit látva vagy olvasva nőttél fel? Vagy valami olyasmi, ami a háttérben állt a kulturális megértéseddel?
Keegan-Michael Key: Azt mondanám, hogy számomra valószínűleg inkább az utóbbi, mint az előbbi. Bár rajongó vagyok. Nagy rajongója vagyok a Gene Wilder-filmnek, a ’71-es filmnek, és emlékszem, hogy a televízióban különkiadásban szerepelt.
Úgyhogy izgatott voltam, mint minden amerikai gyerek. Dahl munkásságában van valami szívmelengető, ugyanakkor ördögi is. Azt hiszem, ez számomra nagyon vonzó volt. Szinte lázadó nézni a sorozatot, bizonyos értelemben. És ugyanakkor úgy gondolsz magadra, mint egy gyerekre, aki azt mondja: „Hát, legalább nem úgy viselkedem, mint azok a gyerekek.” [nevet].
Igen. „Nem vagyok Mike Teavee.”
Igen.
Érdekes, hogy Dahl munkáiban néha van egyfajta kegyetlenség, ami nagyon finom, egyfajta gonoszság. Ez pedig annak a tollából származik, aki a Paddingtont is megalkotta, ami egyszerűen elragadó. Tudna nekem egyfajta elképzelést adni arról, hogy mire számíthatunk a hangvétel tekintetében? Van benne a Roald Dahl-féle kegyetlenség és gonoszság, amit élvezünk? Vagy inkább a Paddington-édesség?
Ez egy kicsit hibrid, már ha lehet ilyet mondani, mert úgy tűnik, hogy ezek a kettő szinte szöges ellentétben áll egymással. Paul King, a rendezőnk egy két lábon járó szív – tényleg az. Szerintem még ő is megpróbált egy kicsit belevinni a kegyetlenséget, hogy így tisztelegjünk Dahl előtt.
Anélkül, hogy túl sokat elárulnék, azt mondanám, hogy a karakterem – hogy is mondjam – bizonyos értelemben a Dahl-köpenyt viseli. Vagy az élmények, amiken a karakterem keresztülmegy a filmben, hordozzák a Dahl-ist… Érti, mire gondolok?
Igen, értem. Ő egyfajta Miss Trunchbull a Matildából, vagy a James és az óriásbarack szörnyű nagynénjei. Olyan groteszk gonosztevő, aki remélem, hogy megkapja a magáét.
Igen [nevet].
Nem ezt fogod mondani.
Igen, ez a Dahl-izmus érzése végigvonul a darabon. De ugyanakkor van benne egy olyan szívmelengető, ártatlan, szemet gyönyörködtető bájosság is. Azt hiszem, te használtad az „elragadó” kifejezést. Van egy elragadósság, ami önmagában is nagyon finom, az elragadósság – a kingi reménykedés, amit a Paddingtonban láthatunk. De Paddingtonnal ellentétben, ebben a világban nem mindenki kedves. Ebben a világban nem mindenki jószándékú.
(A kép címe: Warner Bros.)
Szerinted pont most van itt az ideje egy ilyen filmnek? Mindannyian átéltük a világjárványt és mindent, és talán még jobban vágyunk a kedvességre és a kedvességre. És bár azt mondod, hogy van benne ez a Dahl-féle kegyetlenség, alapvetően ez egy élvezet – egy igazi filmes élvezet, mint bármi, amit Wonka készíthet. És mi, nézők, erre vágyunk?
Azt hiszem, igen, erre vágyunk. Majdnem olyan, mintha a világjárványban lettünk volna, és így most, bizonyos értelemben, lehetőségünk van arra, hogy szemtől szemben megosszuk a kedvességet másokkal. Szóval, menjünk ki és tegyük ezt.
Nos, én nagyon remélem. Ez az érzésem. Ahogy újra összekeveredünk, és ahogy újra összeütközünk, és ahogy újra megtapasztaljuk egymást ebben a társadalmi táncban, amit életnek hívunk, lehetőségünk van arra, hogy ne csak újra kapcsolatba lépjünk, hanem újra kapcsolatba lépjünk a kedvességgel. Azt hiszem, ez a kép tökéletes példa lesz erre.
Tudom, hogy folyton ezt mondogatom, mint egy megszakadt lemez, de van ebben a képben valami reményteli. És az a tény, hogy nem csak Willy, hanem maga a film is fékezhetetlen lélekkel rendelkezik. Remélem, hogy az emberek vidámabban távoznak a moziból, mint ahogyan bejöttek.
Remek. Igen, kérem. Írjatok fel. Két jegyet kérek, újra és újra. És végül, mi a kedvenc csokoládéd?
A kedvenc csokim? Régebben volt egy – nem tudom, gyártjátok-e még – de volt egy Cadbury’s mazsolás-mogyorós szelet.
Gyümölcs és dió?
Igen, gyümölcsös és diós. A Cadbury’s gyümölcsös és diós. Nagyon közel nőttem fel Kanadához, ami egyfajta Nagy-Britannia [nevet]. Gyerekkoromban 10 percre nőttem Kanadától, és a szüleimmel néha átmentünk a határon, és akkor rendes csokoládét lehetett kapni. Cadbury’s csokoládét lehetett kapni. Szóval ez volt mindig is a kedvencem.
A Wonka december 8-án kerül az Egyesült Királyságban és december 15-én az Egyesült Államokban a mozikba. A főszereplő TimothÉe Chalamet-tel készített interjúnkat is megnézheted, és tartsd nyitva a szemed, mert a héten további beszélgetéseket olvashatsz a szereplőkkel és a filmkészítőkkel az oldalon és az Inside Total Film podcastben.