A Skyrim első néhány perce a videojátékok történetének egyik legikonikusabbja. Annak a fájdalmasan lassú szekérutazásnak az erdőn keresztül talán megvannak a maga hátrányai, de tökéletesen kidolgozott bevezetésnek ad helyet a Nordok földjén, és egy olyan játék kapujaként szolgál, amely még több mint egy évtizeddel később is rabul ejti a játékosok szívét. Nem vagyok benne biztos, hogy a Starfield megfelelőjére ugyanígy fognak gondolni.
Ez a cikk spoilereket tartalmaz a Starfield első 30-60 percére vonatkozóan.
A Starfieldben új bányászként kezded az utadat, akit két tapasztaltabb kollégád edz. Munkába állítanak, mielőtt egy felfedezéshez hívnának – ahogy kibányászod, fényes fények és hangos zene cseng a füledben, és a következő pillanatban már a medbayben vagy, és karakteralkotást végzel. Azt mondják, hogy valaki úton van, hogy megvizsgálja a felfedezésedet, de szinte amint leszállnak, egy opportunista kalózhajó száll le. Miután elhárítottad őket, egy ideig bolygóról bolygóra ugrálsz, miközben próbálsz megfelelő nyomot találni a világ között, ahová belebotlottál.
Végül a dolgok egy kicsit kinyílnak. Mostanában belecsöppentem néhány küldetésbe, amelyek segítettek megnyitni a galaxist, megmutatva a különböző határokat, de ezek nem terelik el a figyelmet arról a tényről, hogy a Starfield első nagyjából egy órája nem vetekszik azokkal az élményekkel, amelyeket a Bethesda más játékai nyújtottak.
Vissza az időben
A Fallout 76-ban – a stúdió egyik gyengébb kínálatában – az elsők között kapunk helyet, akik visszatérnek egy olyan világba, amely épp csak kezd felépülni az atomháború pusztításaiból. A Fallout 4-ben a retró-futurisztikus élet, amit felépítettél magadnak, lecsupaszodik, amikor szó szerint menekülsz a zuhanó bombák elől, majd tehetetlenül végignézed, ahogy a családodat szétszedik. A Skyrimben egy olyan férfival ülsz szemben, aki állítólag csak a hangjával követett el királygyilkosságot, mielőtt túlélte volna egy rég kihaltnak hitt lény támadását. A Fallout 3-ban egy egész gyermekkorodat egy páncélteremben töltöd, mielőtt egy kaotikus lázadás részeként elmenekülnél onnan, és először lépnél ki a 3D-s pusztaságba. Az Oblivionban belekeveredsz egy kísérletbe, hogy megmentsd a császárt a merénylettől, miközben ő mesél pokoli álmairól. Még a Morrowind is rögtön a fantáziavilágába helyez, titokzatos prófécia középpontjába helyezve téged – ami elég kifinomult történetépítés volt egy több mint 20 évvel ezelőtt megjelent játékhoz képest.
Mindezek a játékok beleszőnek téged a narratívájuk középpontjába, miközben megmutatják neked, hogy milyen nagy ez a narratíva. A nagy fantasy és az apokaliptikus sci-fi, a lázadó atyák és a halálra ítélt királyok között a te életed és a körülötted élők élete azonnal előtérbe kerül. A karakterek számítanak, mert számítanak neked. A Starfieldben a karakterek azért számítanak, mert azt mondják neked, hogy számítanak, a helyed a világban gyorsan dicsőített hírvivővé degradálódik, miközben bolygóról bolygóra ugrálsz.
Végre felébredtél.
(Kép hitel: Bethesda Game Studios)
Ahogy végigjártam az első órákat – az én ízlésemhez képest túl sok időt töltöttem a Gravjump képernyőkön -, a Bethesda többi játékánál jobban visszavetettem a gondolataimat a Skyrimre. A The Elder Scrolls 5 bevezetője legendássá vált, de minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban lenyűgözött, amit megpróbál. Visszafogott, de azonnali tétje van: királygyilkosság, polgárháború, titokzatos hatalmak, nem is beszélve a saját potenciális ártatlanságodról. A sárkánytámadás a nagy kasszasiker pillanata, de még ez a szekérjelenet is – amelyet rendszeresen vádolnak azzal, hogy túlságosan elhúzódik – döntő fontosságú, hogy helyet adjon a történetében, mielőtt a Skyrim kiváló földalatti tutorializációja beindul. Mire a Rivington feletti domboldalra érsz, már magával ragad ez a világ, ez a történet.
A Starfieldben nincs ilyen. Nincs nagy narratíva, ami már az elején megragadna, nincs rejtélyes karakter, nincs mély mitológia, nincs blockbuster pillanat. Találsz egy ereklyét, elintézel egy szánalmas maroknyi kalózt, aztán a nyitó óra hátralévő részében néhány bolygón utazgatsz. Semmi sincs abból a meggyőződéses bátorságból, ami a Fallout és a The Elder Scrolls játékokban látszólag megvan, semmi sem különbözteti meg ezt a játékot bármelyik távoli jövő sci-fi helyszíntől, egészen néhány óra leforgása alatt. Talán ez annak az eredménye, hogy a Bethesda egy vadonatúj univerzumot, egy vadonatúj franchise-t próbál létrehozni, amely elszakad a korábbi művek konvencióitól. De bár a Starfield végül megnyílik, hogy megtaláljuk az univerzumában elmesélni kívánt történeteket, a nyitása inkább a Failure to Launch, mint a Brave New World esete.
Nézd meg a Starfield értékelésünket.