A Vaskarom több, mint egy pankrációs film – éleslátó pillantást vet a férfiasságra és a mérgező családi dinamikára

A Vaskarom egy családi ügy. A Von Erich birkózócsalád igaz története alapján Kevin (Zac Efron), David (Harris Dickinson) és Kerry (Jeremy Allen White) Von Erich apjuk és edzőjük, az egykori birkózó Fritz (Holt McCallany) irányításával emelkedett a 80-as években a világ élvonalába.

A legidősebb testvér, Kevin helyi hős és önjelölt gyámja a fiatalabb testvéreinek, de küzd az önbizalmával. David fiatal és tüzes, de mélyen törődik a családjával, míg az 1980-as moszkvai olimpia amerikai bojkottja miatt az olimpia-közeli Kerry nem indulhat diszkoszvetésben, és frusztrációtól pezseg a feje. Ott van még a legfiatalabb testvér, Mike (Stanley Simons), aki kisebb és gyengébb, mint idősebb testvérei, és inkább az előadáshoz, mint az erőfitogtatáshoz van tehetsége, apjuk rendíthetetlen megvetésére.

Big Screen Spotlight

Rávilágítunk azokra a kevésbé ismert mozibemutatókra, amelyekről tudnod kell, és minden pénteken új cikkel jelentkezünk.

A testvérek hírnévre és sikerre való felemelkedése ellenére a tragédia lepelként tapad rájuk, a balszerencse minden győzelem sarkában vár rájuk. Egy úgynevezett „családi átok” áldozatai lettek, ami azt jelenti, hogy a Von Erich fiúk a sors és az apjuk keze alatt töltik életüket, aki fiai sikereinek köszönhetően él. Fritz sosem szerezte meg a Nehézsúlyú világbajnoki címet, de fiait arra az útra kényszerítette, hogy megszerezzék a hőn áhított övet.

Hatalom és irányítás

Zac Efron a Vaskaromban

(Képhitel: A24)

Fritz folyamatosan kijátssza fiait egymás ellen. Elég egy csalódás, hogy a tékozló fiú, Kevin háttérbe szoruljon, és David legyen az egyetlen, akit a világbajnok Ric Flair (Aaron Dean Eisenberg) ellen választ. A film egyik legérdekesebb része azonban az, hogy ez nem vezet testvéri haraghoz – Fritz szava evangélium, és a Von Erich-fiúk tehetetlenek vele szemben. Minek harcolni valami ellen, amin nem lehet változtatni? Fritz tévedhetetlen a nyomásgyakorlásban és a magas elvárásokban, szilárdan és változatlanul áll a tragédiáról tragédiára bekövetkező tragédiával szemben, a testvérek pedig rendíthetetlenül szeretik egymást – minden vágyuk az, hogy együtt legyenek a ringben.

Fritz jellegzetes birkózó mozdulatát, a Vaskarmot adja át a fiainak az edzés során. Ez azt jelenti, hogy az ellenfelet szilárdan tartja, kezét a homlokára szorítva, mindkét halántékára nyomást gyakorolva, amíg az meg nem adja magát. Fritz nap mint nap engedelmességre kényszeríti a gyermekeit, de a befolyása látható, de nem hallható, és az erőszak és az erő hiánya sokkal baljósabb, mintha közelről látnánk.

Amikor a kegyetlenségének első kézből szemtanúi vagyunk, az olyan könnyedén csúszik le a nyelvéről, mint a lélegzetvétel. Rögtön a legkedvesebbtől a legkevésbé kedveltig sorolja fiai nevét Kevin, David és Mike előtt – Kerry, aki nincs jelen, kapja az első helyet. De Fritz kedvencei úgy változnak, mint az évszakok, és egyik fiatalember sincs sokáig biztonságban. Nem halljuk kiabálni, és nem látjuk, hogy fizikai erőszakot alkalmazna velük szemben, így a testiségének hiánya idegesítőnek hat, mintha mindig csak a felszín alatt lenne. Nem kell látnunk, hogy tudjuk, hogy ott van.

Olvassa el  J.A. Bayona rendező az 1972-es andoki repülőgép-szerencsétlenség megrázó igaz történetének életre keltéséről beszél a Netflix új filmjében, a Society of the Snow-ban.

A méreg átcsöpög

Lily James és Zac Efron a Vaskaromban

(A kép kreditpontja: A24)

A film során Kevin, mint a legidősebb fiú (ezt a köpenyt örökölte, miután Von Erichék elsőszülöttje, Jack gyerekkorában megfulladt), igyekszik mindent megtenni mindenkiért. Próbált a támogató patriarchális jelenlét lenni, ami az apjuk sosem volt, próbált példát mutatni a fiatalabb testvéreinek, anélkül, hogy lett volna kit követnie, de vajon mi lett a vége? A film végére egyedül marad és gyászol, a Von Erich-átok talán legnagyobb áldozata, hiszen ő az egyetlen, aki talpon maradt. Tetteit hiábavalónak érzi – túl messzire ment, vagy nem elég messzire, túl keményen nyomta az egyik testvérét, míg a másikkal túl finoman bánt. A legjobb szándékaitól eltekintve, nem tudja megmenteni őket a sorsuktól.

Big Screen Spotlight

Elfoglalt város

(Képhitel: A24/Modern Films)

Steve McQueen, a Shame rendezője arról, hogy miért éri meg új, 4 és fél órás dokumentumfilmje a hosszúságot.

A Vaskarom végső soron a férfiasság vádja, és Sean Durkin rendező némi szabadságot vesz ki a forrásanyagból, hogy ezt nyomatékosítsa. A filmben például Kevinnek és feleségének, Pamnek (Lily James) két kisfia van. A való életben a házaspárnak először két lánya született, de a film, különösen a zárójelenet, nem működne olyan jól, ha a Von Erich-fiúk harmadik generációját nem dobnák be a képbe, hogy megvizsgálják az előző generációt bebörtönző mérgeződést. A fiatal fiúk megnyugtatják apjukat, hogy nem baj, ha sír, mindenki sír. Ez a jelenet finoman azt üzeni, hogy szeretni és szeretve lenni elég. „A testvéreid leszünk” – mondják apjuknak, miután csendben sírva találják őt a hátsó udvarukban.

Ahogy a Vaskarom stáblistája lepergett, egy másik családi drámából vett idézet kezdett el motoszkálni a fejemben. „Talán a méreg átcsöpög” – jegyzi meg az Utódlás Kendall Royja (Jeremy Strong) a sorozat fináléjában, amikor a saját apjához képest az apaszerepéről elmélkedik – hogyan lehet jó példakép a gyerekei számára, amikor neki magának sem volt ilyen? Hogyan tud szeretetet mutatni nekik, amikor neki sem mutattak? A Vaskaromban a méreg is átcsöpög – egészen addig, amíg át nem csöpög. Kevin úgy érzi, hogy cserbenhagyta a testvéreit, de kis fiai lágysága bizonyítja, hogy nem így van. Átok ide vagy oda, Kevin véget vetett apja férfias zsarnokságának. Nem tudja megváltoztatni a Von Erichek múltját, de rájön, hogy hatalma van a jövőjüket alakítani.

A Vaskarom már látható a brit mozikban. Ha még többet szeretnél megtudni arról, mit érdemes megnézned a moziban, nézd meg a Big Screen Spotlight sorozatunk többi részét.

Frenk Rodriguez
Frenk Rodriguez
Helló, a nevem Frenk Rodriguez. Tapasztalt író vagyok, aki képes világosan és hatékonyan kommunikálni az írásaimon keresztül. Jól ismerem a játékipart, és naprakész vagyok a legújabb trendekkel és technológiákkal kapcsolatban. Részletorientált vagyok, és képes vagyok a játékok pontos elemzésére és értékelésére, valamint objektivitással és tisztességgel közelítem meg a munkámat. Kreatív és innovatív szemléletet is viszek az írásaimba és az elemzéseimbe, ami segít abban, hogy az útmutatók és az értékelések érdekesek és érdekesek legyenek az olvasók számára. Összességében ezek a tulajdonságok lehetővé tették, hogy megbízható és megbízható információforrássá váljak a játékiparban.