Ó, a tinédzserkor megpróbáltatásai. Ott vannak a pattanások, a randizás, és persze az állandóan jelenlévő veszély, hogy leharapja a fejedet egy mutálódott növényi szörny… várj, mi?
Az Obscure sorozat a francia Hydravision Entertainment által készített két játékból állt. Az Obscure 2004-ben jelent meg PS2-re, Xboxra és PC-re, míg a folytatás, az Obscure 2 2007-ben érkezett PS2-re, PC-re és Wii-re, majd két évvel később PSP-re. (Ez a játék Obscure: The Aftermath néven jelent meg Észak-Amerikában 2008-ban). Mindkettőben egy csapat diákot irányítasz, akik megpróbálják túlélni a halálos szörnyek kitörését az iskolájukban.
Az Obscure volt a Hydravision első videojátéka. Az eredetileg tollal és papírral írt szerepjátékok kiadója a Jinx nevű akció-platformer prototípusával tért át a digitális szórakoztatás világára, mielőtt rátért volna a túlélő horrorjáték ötletére. „A csapat nagy része imádta a horrorfilmeket” – magyarázza Pierre Leroux, az Obscure produkciós vezetője – „és abban az időben a túlélő horrorjátékok nem voltak a legösszetettebbek a technikai bonyolultság és a tartalom terjedelme szempontjából. Eközben az olyan filmek, mint a Scream, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron és a The Faculty kasszasiker számai az egekbe szöktek. Úgy tűnt tehát, hogy jó ötlet egy tini slasher film stílusú videojátékot készíteni”.
Radikális, haver.
(Kép hitel: Hydravision Entertainment)Iratkozz fel!
(Kép hitel: Future, Remedy)
Ez a cikk először a PLAY magazinban jelent meg – iratkozz fel itt, hogy megtakarítsd a címlap árát, exkluzív címlapokat kapj, és minden hónapban házhoz vagy készülékedre szállítsák.
Nem meglepő, hogy az Obscure bőkezűen merít ihletet az általa utánzott horrorfilmekből. Az első játékban a Leafmore gimnázium öt diákját követhetjük nyomon, akik mindegyike megfelel egy-egy horror-archetípusnak. Ott van Kenny, a sportoló és agyas nővére, Shannon, Ashley, a pompomlány, Josh, a stréber, és Stan, a drogos. A dialógusoktól kezdve a Sum 41 feldolgozó daláig minden a kora nyolcvanas évek amerikai moziját idézi a leggiccsesebb formában, bár ez nyilvánvalóan szándékos. Ennek ellenére a szándékosan rossz párbeszédek még mindig rossz párbeszédek.
Ha valaha is vettél már kezedbe túlélő horror címet, otthonosan fogod érezni magad az Obscure kezelésében. Fix kameraszögből nézve a kulcsok keresése és a rejtvények megoldása alkotja az akció húsát, némi könnyed leltárkezeléssel kiegészítve. A harc egyszerű dolog az automatikus célzás és a gomb megnyomása a támadáshoz, bár egy kis csavarral. A Leafmore-t sújtó lények sebezhetetlenek, ha sötétben vannak, és egy kúszó zöld aurával veszik körül magukat, amely penészként borítja be a falakat. Csak úgy lehet megölni őket, ha betörünk egy ablakot, hogy beengedjük a napfényt, vagy ha Alan-Wake stílusban, zseblámpával kiégetjük az aurájukat. Hátborzongató hallani egy szörnyeteg morgását a képernyőn kívülről, és nézni, ahogy a penész egyre közelebb terjeszkedik.
„Megértettük, hogy ha félelmet akarunk kelteni, akkor úgy kell csinálnunk, hogy a játék akkor is befejezhető legyen, ha csak egy túlélő marad a végére.” „A slasher-filmek szinte mindig egy csomó tinédzsert ábrázolnak, akik egymás után halnak meg” – mondja Leroux. „Már a kezdetektől fogva úgy gondoltuk, hogy menő lenne, ha a játékosok átélhetnék ezt az élményt. Egyfajta vicc is volt a mechanikában elrejtve. Régebben voltak olyan játékok, amelyekben volt életrendszer, általában szívek formájában ábrázolva a képernyő sarkában. Az Obscure tervezésekor tetszett az ötlet, hogy egy élet valójában… egy élet.”
Fade to darkness
(A kép kreditpontja: Hydravision Entertainment)
Az Obscure elég jól fogyott ahhoz, hogy megérdemelje a folytatást. Az Obscure 2 néhány évvel az első játék eseményei után játszódik, és egy új csapat szerencsétlent követ, ezúttal a Fallcreek Egyetemen. A vágóhídon a korcsolyázó Corey, a hokirajongó Sven, a diákszövetségi lány Amy, valamint a nővérek Mei és Jun, akikhez a visszatérő karakterek, Stan, Kenny és Shannon csatlakoznak. A történelem megismétli önmagát, és a rémségek újabb halmaza kezdi átváltoztatni a diákok testét. Az Obscure 2 nagyjából ugyanaz az ügy, mint elődje, bár néhány elemet lefaragtak belőle. A legnagyobb változás a permadeath funkció eltávolítása volt, ami sokkal kötött narratívát eredményezett.
„Úgy találtuk, hogy a játékosok szabadsága a duók létrehozásában akadályozta a történet elmesélését” – mondja Leroux. „Nem tudtunk olyan mélyre menni a karakterek közötti kapcsolatok feltárásában. Rájöttünk továbbá, hogy amikor egy karakter meghalt, sok játékos egyszerűen betöltötte az előző mentését, ami korlátozta ennek a funkciónak az előnyeit. Azzal, hogy ezt a szabadságot eltávolítottuk az Obscure 2-ből, sokkal több érzelmet tudtunk beletenni a játékba.”
„Az ötlet, amit felhasználtunk, a különböző problémák voltak, amelyeken a tinédzserek a pubertáskorban keresztülmennek, és az a gyakran bonyolult kapcsolat, amit a testükhöz, az imázsukhoz és a másoknak mutatott képükhöz fűznek”
Az Obscure 2 kicsit nagyobb hangsúlyt fektet a rejtvények megoldására is, gyakran az egyes karakterek egyedi képességét kell használni egy-egy akadály megkerülésére. Ez némileg kárpótol az erőtlen harcért, amely még az elődjénél is alapvetőbb, mivel a szörnyek fényre érzékeny mechanikáját lekicsinyli. Amit azonban a találkozásokból hiányzik a komplexitás, azt a groteszkséggel pótolják. A testhorror az Obscure 2 nagy témája, az első játék növényszerű lényeit az emberi alak húsos paródiái váltják fel.
„Az ötlet, amit felhasználtunk, a különböző problémák voltak, amelyeken a tinédzserek a pubertás idején keresztülmennek” – magyarázza Anthony Lejeune művészeti vezető – „és az a gyakran bonyolult kapcsolat, amit a testükhöz, az imázsukhoz és a másoknak mutatott képhez fűznek. Olyan problémák, mint a pattanások, súlyproblémák, pszichológiai stressz; a szörnyeket arra használtuk, hogy eltúlozzuk a kényelmetlenséget, amit sok tizenéves gyakran érez ebben az időszakban”.
Az Obscure sorozatnak nem sikerült az ugrás a következő konzolgenerációra. 2013-ban a Hydravision (ma már Mighty Rocket Studio néven) kiadta a Final Exam című 2D-s side-scrolling beat-’em-upot Windowsra, PlayStation Networkre és Xbox Live Arcade-ra, amely az IP egyfajta spin-offjaként szolgált, és közepes kritikákat kapott. Manapság azonban mindkét Obscure játék nagyrészt megfelel a nevének.
Nehéz elfeledett remekműveknek nevezni őket. Az általuk ábrázolt sztereotípiákhoz hasonlóan mind az akcióból, mind a történetből hiányzik a mélység, és időnként minden kissé sablonosnak tűnik. De mindezek ellenére mindkét cím olyan komikus kooperatív horrort kínál, amely remek szórakozást nyújt mindenkinek, aki a régi iskola túlélőhorrorjára vagy a nyolcvanas évek butaságára vágyik. Ha ez úgy hangzik, mintha te lennél, fontold meg, hogy az Obscure a házi feladatod. Az osztály távozhat.
Ez a cikk először a PLAY magazinban jelent meg – iratkozzon fel itt, hogy megspórolja a címlap árát, exkluzív címlapokat kapjon, és minden hónapban házhoz vagy készülékre szállítsák.